„Nekem a nagymamám olyan meséket tudott mondani,
amilyet én sosem fogok tudni.”
– mondta egy anyuka, akivel a mesékről, mesemondásról beszélgettünk az elmúlt hétvégén tartott mesealkalmunk után.
forrás: www.szeretlekmagyarorszag.hu
Ezt a véleményt, félelmet számtalan alkalommal hallottuk már szülőktől, pedagógusoktól.
Itt az ideje, hogy ezen segítsünk néhány egyszerű tanáccsal, hogy a mese visszakerüljön méltó helyére, a családok, a gyerekek, a közösségek mindennapi életébe!
forrás: www.1688.com
A hagyomány a tapasztalás egy formája, így hisszük.
A mese esetében sok emberöltőn keresztül velünk lévő forrás ez, amely időtlen „problémákra”, úgy nevezzük, életfeladatokra és ezeket az eseményeket követő érzésekre ad kézzelfogható megoldásokat. Ilyen feladat a példa okáért, a szülőktől való elválás, amely a mesében a legtermészetesebb esemény. Minden „valamirevaló”leány-, vagy fiúgyermek fogja magát és elmegy szerencsét próbálni, vagy éppen küldik, de a fő üzenet, hogy el kell hagyni az anyja szoknyáját. Aki nem olyan szerencsés, hogy hamuba sült pogácsával és atyai áldással induljon útnak, azt a mostohája kergeti el a háztól, vagy az egyszülős családjában megbetegszik a családfenntartó (öreg király) és neki magának kell megoldást találnia, pl. meglelni az aranyszóló pintyőkét, akinek a dala gyógyít vagy épp az örök életet jelenti.
Hisszük és tapasztaljuk, hogy a mese eszköz lehet a szülő és a pedagógus mindennapi életében, legyen szó egy-egy tudás átadásának lehetőségéről, képességek-, készségek fejlesztéséről vagy jellembeli útmutatásról, egy-egy helyzetben való viszonyulás tanulságainak levonásáról.
Aki 5-7 éves gyereket nevel tapasztalata már a gyermeki fantázia és beilleszkedés folyamatai során megjelenő füllentéseket és hazugságokat, mert a„nem is én voltam”-tól, a „Pistikének van otthon egy saját, igazi oroszlánja” típusú mondatokig sok mindent hallott már. Természetesen a gyermekkor sajátosságait a család és a nevelők is figyelembe veszik, de ilyenkor adódik az alkalom egy igazmondó leány vagy juhász mesét elmondani.
Éljünk a lehetőséggel, teremtsünk alkalmat, hogy a gyerekek mintát találjanak arra, hogy akivel szemben bizalmuk van, lehet annak igazat mondani, s bizony ez jutalommal is járhat.
3 a magyar igazság!
3 lépés, hogy igazi mesemondó válhasson belőled
1. lépés
Válassz egy mesét mesekönyvből, internetről vagy saját emlékből. Olvasd el a mese szövegét. Ha olvasott szövegről van szó, ne ragadjunk le a szavak formálásán, sorrendjén, népies kötésein, ha mi magunk nem beszélünk tájnyelven. A mesei fordulatokra koncentráljunk.
Jegyzethez:
– meseindító esemény:
– hova megy a mesehős:
– milyen megpróbáltatások érik a főhőst:
– ki segíti a mese hősét:
– hogy talál megoldást a feladatára a hős:
2. lépés
Elevenítsük fel milyen mesei formulákat tudunk, amelyek a térben és időben való tájékozódást hivatottak jelezni, vagy a egy-egy jelenség bemutatására használatosak, esetleg a lankadó figyelmet hivatottak ismét felkelteni.
Mesekezdő formula: Egyszer volt, hol nem volt…
Átvezető formula: Mentek, mendegéltek…
Mesei sztereotípia: Hol jársz itt, ahol a madár se…
Mese számok: 3, 7, 12…
Mesei megszólítások: Szívemnek szép szerelme…
Mesei párbeszéd: Hogy menjünk, édes gazdám, mint a szél, vagy mint a gondolat? – Úgy, édes lovam, hogy se tebenned, se énbennem hiba ne essék!
Figyelj! formula: Hej, halljatok csudát, mi történt? Az történt, hogy…
Mesezáró formula: Így volt, mese volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon a végére!
3. lépés
Kezdjük el és figyeljünk a gyerekek reakcióira. A mesemondónak ismernie kell a hallgatóságát, hisz azok tudása és tapasztalatai alapján tudja a mondott szöveg tartalmát élményszerűvé tenni, kiegészíteni új tudással, vagy tanulságát hangsúlyozni. Leírt szöveg felolvasása már csak magyarázatként teszi lehetővé ezt, míg egy átgondolt mesemondás esetén hozhatunk példákat, aktualizálhatjuk a mesét, pl. pont annyira fázott, mint amikor múltkor minket elkapott az eső és vártuk a buszt, vagy olyan meredek volt az a hegy, mint a mi lejtős utcánk. Hagyjuk, hogy a hallgató beleszóljon, bele kérdezzen a mesébe. Ha így történik, biztosak lehetünk, hogy jó úton járunk. Kis befektetett idővel sokat tehetünk gyermekeinkért, csoportunkért, osztályunkért, mert a mese az életre tanít s a sokszor hallott mese érzelmileg biztonságot ad, tudásunkat szaporítja, mintákat közvetít. Adjunk teret az unszolásnak „mondd el megint azt a mesét”, mert ha így alakul, megint csak tudhatjuk, a gyerekek szeretik ezt az időtöltést és motivációként is felléphet ez a motívum. Csináljunk szokást a mesemondásból és adjuk át magunkat ennek a közös élménynek.
Interaktív mesék világa
A Pompás Napok csapata már több, mint 4000 gyereknek mondott mesét. A mesemondó, a képzeletben megteremtett térbe olyan élményeket hív életre, amelyek a többoldalú megerősítés eszközeivel képességeket, készségeket, tudást fejlesztenek, megszámlálhatatlan életterületet és tudományt is bevonva egy-egy mesei jelentbe. Mottónk, a játék-mese-tánc hármasa minden alkalommal fergeteges élményt eredményez.
Interaktív mesei feldolgozásaink, e-book formában megjelenő oktató anyagok, amelyek jól használhatóak csoportos és egyedi foglalkozásokhoz.
