Giriczné Gyányi Mária vagyok, óvodapedagógus, drámapedagógus. A mesék világa mindig is közel állt hozzám, tudom, érzem, hogy nekem dolgom van a mesékkel. Szeretek belemélyedni, olvasni a sorok között és fejtegetni a szimbólumokat.

Az óvodában a mesélés a kedvenc tevékenységem, ebben tudok igazán kiteljesedni, illetve drámapedagógusként a mesei helyzetből indított drámafoglalkozásokkal és a tanítási drámával kísérletezek. Van egy álmom, ami megvalósulni látszik: a mesÉLek-varázslattal mesélek velem együtt megéled nevű műhely, aminek keretében interaktív meséket osztok meg az interneten keresztül, illetve mesés drámás foglalkozásokat tartok több korosztálynak. Az interaktív mesemondás ösztönösen jött nálam, de később már tudatosan próbáltam életre kelteni a meséket. A Pompás Napok szemlélete nagyon közel áll hozzám, ezért is végeztem el egy komplex képzést, igaz csak online formában, de abban bízok, hogy hamarosan lehetőségem adódik személyesen is részt venni egy pompás képzésen. Az, hogy pompás nagykövet lettem számomra azt jelenti, hogy képviselhetem ezt a fantasztikus módszert, és ami még fontosabb, bebizonyíthatom, hogy a mese igenis létszükséglet a gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A mesében megmártózva megérthetjük a világ rendjét, és rájövünk, hogy az utunkat mi választjuk. Hiszem, hogy ami egyszer volt, hol nem volt, az bizony most is van. Hiszem, hogy az életben szükség van a mesés fordulatokra, próbákra, még a sárkányokra, boszorkányokra is, hogy boldogan éljünk, míg meg nem halunk.

Golánné Beke Anita vagyok, három gyermek édesanyja és egy férj édes felesége. A Dunakanyarban születtem, itt is élek, Szobon, a Duna és az Ipoly találkozásánál. Gyerekkorom óta vonz a magyar népi kultúra, első voksomat a néptánc mellett tettem le, a Danubius Táncegyüttes bebetonozott tagjának vallom magam (remélem ők is engem).  Közben ahogy nőttem, növekedtem úgy kebelezett be gyönyörű kultúránk többi ága.

2018-ban a Pompás Napokkal teljesedett ki ez a folyamat, a népmese tette fel a koronát. Azóta szüntelen lelkesedéssel igyekszem hirdetni szépségét, komplexitását, egyetemességét… segítségemre van ebben, hogy jelenleg a helyi művelődési ház és könyvtár dolgozói körét erősítem. Pompás Élet ez…próbáljátok ki!

Jézsóné Németh Éva vagyok 37 éve óvodapedagógus. Gyerekkorom óta különös kötődésem van a paraszti kúltúrához. Már akkor bújtam a padlásokat, gyűjtöttem a „régiségeket”. Most is úgy érzem magam skanzenban járva, hogy otthon vagyok. Nem mesélős családban nőttem fel, mégis korán meseolvasóvá váltam. Mai napig használom a már akkor is öreg „ A háromágú tölgyfa tündére” című gyűjteményt. Óvónői munkásságom két központi eleme a környezet-és természetismerete, védelme és a népi játékok, és a népmese.

A Pompás képzés a látásmódomat változtatta meg: felszabadított, bátorítást adott, kiszabadított az addig szűk kereteim közül. Sokkal bátrabban mesélek, ötvözöm a mesét a játékokkal, hagyom, hogy beleszóljanak a mesébe, merek kiutalni a meséből, ha magyarázatra szorul. Kívülálló vélemény szerint: „teljesen megváltozott a mesélésem”, mióta az első képzést elvégeztem.

1982 óta vagyok óvodapedagógus. Jelenleg Budapesten a Deák Óvodában dolgozom, vegyes korcsoportban. A pedagógus előmeneteli rendszer szerinti besorolásom: „mesterpedagógus”.

Büszke vagyok erre, mert ez is igazolja, hogy tudatosan építettem fel a pályámat. Nyitott vagyok az innovációra, a megújulásra. Elvégzett iskoláim és szakvizsgáim, kisebb nagyobb tanfolyamaim – is a széles körű érdeklődésemet igazolják. Boldog vagyok, hogy rátaláltam a „Pompás Napok” csapatára és mint „Pompás Nagykövet” erősíthetem is azt. A meséket és a hozzájuk illeszthető tevékenységeket eddig is szerettem. A mese erejét, varázsát itt tapasztalhattam meg úgy, hogy már nemcsak a rám bízott óvodásaimnak és azok családjainak szeretném hitelesen megmutatni, hanem a kollégáimnak és a hozzám irányított óvodapedagógus hallgatóknak is.

Kárpátalján születtem, a Magyar Ukrán határ mellett egy nagyközségben Mezőkaszonyban. Nekem a magyarságom megőrzésében sokat jelentett, amit nagyszülőimtől és szüleimtől kaptam. Nagymamám sokat mesélt nekünk gyerekkoromban népmeséket és a mindennapi életükről. Szinte az élő hagyományokban nőttem fel és amit hoztam szerettem volna átadni. Magyarországra 1998 költöztem át mikor férjhez mentem. Négy gyermekünk született és nagyon sok mesekönyvből, estimesét és klasszikus mesét meséltem nekik. A negyedik gyerek születése után felvételizettem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára óvodapedagógus szakra. Szakdolgozatomat a hagyományismeret köréből kiindulva a gyermeki életről írtam, hogyan élték meg nagymamáik, nagyapaink gyermekkorukat.

2018-ban egy internetes hirdetésben hallottan először a Pompás Napok továbbképzésről. Nagyon sokáig kerestem olyan képzést, amely az élmény pedagógiát és a múltat, hagyományt köti össze. Ezután más szemmel kezdtem nézni a mesékre. Nemcsak egyszerűen történeteket mutattak be, hanem tanítottak is. A karantén alatt volt szerencsém online képzés mellett beszélgető körön is rész venni. A gondolatébresztő beszélgetések és mesék után mélyebben kezdtem el a meseterápia gyerekekre fejlesztő hatásaival foglalkozni. A Csicsergő Tagóvodában, ahol most dolgozom, a Pompás Napok módszertanát beépítettük a Pedagógiai programunkba, aminek fő mottója a Természetesen mesével.  Mindennapok során a mesék feldolgozásához használjuk a Mesetérképeket és a Mesekártyákat. A Mesekártyákat tovább gondolva memóriakártyának is használjuk. Nagyon örülök, hogy egy olyan közösséghez tartozhatom, ahol a mindennapokban is használható szakmai anyagokkal támogatnak és a tevekénységekben a szívemhez közel álló játékokkal fejleszthetem a rám bízott gyerekeket.

Szegeden, a tanárképző főiskolán szereztem diplomát a nyolcvanas évek második felében.

Rövid ideig tanítottam, majd az élet másfelé vitt, ám szerencsés módon tanári végzettségem lehetővé tette, hogy részt vegyek Boldizsár Ildikó pedagógusoknak meghirdetett képzésén, és így 2019 tavaszán a Metemorphoses Meseterápiás Módszer vizsgázott alkotó-fejlesztő működtetőjévé váljak. Egy rég formálódó álom valósult meg ezáltal, hiszen világomnak és környezetemnek úgy tudok hasznára lenni, hogy közben gyermekkorom gyöngyszemei: a népmesék is velem tarthatnak. A mesék pedig teljesítik sok ezer éves feladatukat: egy bölcsebb és szebb világot formáló közösséget képesek életre hívni. Nem felolvasom, hanem élőszóval mondom a mesét, amivel a magam és a hallgatóságom középpontba rendeződését, megnyugvását szolgálom. A történethallgatás, emberi szükséglet, így mesefoglalkozásokat is életkortól függetlenül bármely korosztálynak tartok. Jártam már könyvtárban, meseponton, táborban, ligetben, közösségi házban, sókuckóban, baráti körben, vadasparkban, fesztiválon és szakmai konferencián is mesét mondani. 2020 tavaszán az a megtiszteltetés ért, hogy nagy örömömre a Pompás Napok nagykövete lettem.

Péter Petra Veronika vagyok, végzős óvodapedagógus hallgató. 2020 februárjában, akkor elsőéves hallgatóként volt szerencsém először találkozni a Pompás Napok módszertanával az egyetem által kiválasztott gyakorlati intézményben, az Újpesti Deák Óvodában. Egy képzésbe csöppentem bele, ahol Bogi és Rebeka több népmesét is módszertanilag megmutatott és előadott. Már akkor megragadott az a Pompás szellemiség, amit képviselnek. 2021 februárjában szakdolgozati témát és konzulenst kellett választani. Már a képzés óta tudtam, hogy a népmesék az én témám, a Pompás Napok erősítette meg ezt bennem. A kiválasztott oktatóval történő konzultáció után már biztos voltam benne: Pompás szakdolgozatot szeretnék írni! Címe: Részképességek fejlesztése a Pompás Napok módszerrel A lányok, Bogi és Rebeka azonnal a segítségemre voltak és hamar meg is tudtunk ejteni egy két alkalmas online interjút. Minden kérdésemre kimerítően választ adtak, alig győztem az interjú után a felvett anyagból kigépelni a válaszokat. 😀 Eközben elkezdtem a Pompás kiadványokkal és képzésekkel ismerkedni, hiszen csak így hozhatok létre egy hiteles írást, emellett pedig teljesen magával ragadott a módszertan. A kiadványok sokszínűsége, a részképességek fejlesztésére irányult törekvés egyértelművé vált már 1-2 oldal után is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire komplexen és ennyi képesség fejlesztésével is lehet eredményes, élményszerű mesemondást létrehozni, ahol a gyermekek csillogó szemekkel nézve egy pillanatra sem veszítik el a mese fonalát. A szakdolgozatom 2022 áprilisában beköttetésre és leadásra került. A Pompás Napok teljesen felforgatta az életemet, hiszen már teljesen máshogy állok a hivatásomhoz, az álmomhoz. Féltem, rettegtem a komplexitástól, azt hittem én sosem fogom tudni összekapcsolni a különböző tevékenységi területeket. A képzések, mesekörök, kiadványok meggyőztek, hogy képes leszek olyan pedagógussá válni, aki mindig élményszerű tevékenységekkel tudja majd elkápráztatni a rá bízott gyermekeket. Gyakorlataim során Pompás Nagyköveti segítségem is volt, a mentorom, Juhászné Rusai Éva, aki remélhetőleg 2022 szeptemberétől már a társam lesz. Minden támogatást és segítséget megkaptam tőle a Pompás Napok módszertannal kapcsolatban (na jó, minden mással kapcsolatban is). Nagyon boldog vagyok, hogy a Nagykövetek mellett most már Jr. Nagykövetek is képviselhetik ezt a szó szerint Pompás módszertant, és külön megtiszteltetés, hogy én lehetek az egyik, akikkel elindul ez a „pozíció”. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy ez a módszertan egyre messzebb jusson!

Popovicsné Gyenge Judit vagyok, nagy büszkeségemre, immár Pompás Nagykövet. 34 éve foglalkozom gyerekekkel, nagyobbrészt óvodapedagógusként, de 10 évig tanítottam néptáncot óvodás és kisiskolás korosztálynak. Pályám során sokszor támaszkodtam a népi gyermekjátékok, népdalok és mondókák erejére, de amik midig is a középpontban álltak, azok a mesék voltak, ezen belül is a népmesék. Egészen gyermekkoromtól mostanáig éreztem, hogy feladatom van a mesékkel. Folyamatosan figyelemmel kísértem azokat a módszereket, innovatív kezdeményezéseket, amelyek pedagógiai munkámat segítenék. A változó világ kikényszeríti, hogy mi alkalmazkodjunk, és egyre bővítsük szakirányú tudásunkat.

A mesékkel való szorosabb kapcsolódás az, amit továbbra is magaménak érzek. Így akadtam a Pompás Napok csapatára, egy Meseterápiás konferencián és azt éreztem, hogy végre haza értem, megkapom azt a segítséget és támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy a mesék fejlesztő, segítő hatását is tudjam használni. Jelenleg is vezetem a mezőlaki Tengelic Természetvédő Óvoda tudásszomjas, aktív csapatát, és ennek a folyamatos megújulási igénynek köszönhetően, 2020. októberében mi lettünk az ország első Pompás Óvodája.