Rólunk

A népmese, a népi játékok és a néphagyomány további elemeinek ötvözésével szeretnénk hagyományos népi kultúránk fontos tudásanyagát biztosítani a mai gyermekek, fiatalok és felnőttek számára. Munkánk középpontjában a mesére legfogékonyabbak, az óvódás és kisiskolás korosztályok állnak, bár rengeteg tapasztaltunk van más korosztályokkal is.

Interaktív népmesei alkalmaink alapját az élőszavas mesemondás adja, amelyet népi játékok, mondókák, népdalok, néptánc és tárgyalkotás bevonásával teszünk élménydússá a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően.
2012 óta 25.000 gyermekkel volt alkalmunk ilyen programokat megvalósítani, így erősödött meg bennünk az igény, hogy a pedagógusok számára is elérhetővé tegyük módszertanunkat.

2018 tavaszán kaptuk meg az Oktatási Hivatal akkreditációját, amely oktatási anyagunkat a kreditrendszeres oktatási folyamatok részévé tette. 3 és 1 napos képzéseken így látjuk biztosítottnak, hogy szakmailag jól megalapozottan egyre több pedagógushoz, gyerekekkel foglalkozó szakemberhez eljut népi kultúránk egyik legértékesebb műfaja a népmese.

Módszertanunk lényege, hogy a gyerekek élményszerűen, a többoldalú megerősítés eszközeivel gyarapíthassák tapasztalataikat, tudásukat. Például egy adott nyelvi kifejezést mozgásokkal kísérünk, amit ők utánozva több szinten megélnek, majd mondókával, dallal, népi játékokkal, tárgykészítéssel tovább erősítjük az adott információt. Az már csak hab a tortán, hogy mindeközben képességeik, készségeik fejlődnek.

A járványhelyzet hívta életre 100%-ban online képzéseinket, amelyek így rugalmasan, saját időbeosztás szerint, otthonról végezhetők pompasnapok.sensei.hu felületünkön. A képzésekkel együttesen akár 88 kredit is szerezhető.

Kormos Rebeka

Alapító, mesemondó

A Hagyományok Háza, hiteles népi mesemondó képzésén ismerkedett meg a Kárpát-medence mesekincsével. Felnőttoktatással 20 éve foglalkozik, gyermekfoglalkozásokat 6 éve vezet.

Dr. Deák-Zsótér Boglárka

Alapító, táncpedagógus

Néptáncpedagógus diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerezte, 20 éve foglalkozik gyerekek mozgásfejlesztésével.

Kormos Ferencné Marika

Óvónő, fazekasmester

Óvónői pályafutása során Forrai Katalin gyűjtőmunkáját is segítette. A vezetői feladatok ellátása mellett mindvégig gyakorló óvónőként is tevékenykedett. Jelenleg népi kismesterségek oktatásával foglalkozik.

Kovács Istvánné Incike

Népviseletkészítő, népi játszóház vezető

20 éve foglalkozik népviseletek készítésével és gyűjtésével. Alkotásai megtekinthetők a www.nepviselet.com oldalon.

Kollár Zseraldina

Kézműves foglalkozás vezető

A Pompás programok lelkes segítője, a kézműves foglalkozások során segíti a gyerekek alkotását.

Pompás Nagykövetek

Büszkén mutatjuk be folyamatosan bővülő szakmai hálózatunk tagjait.
Nagyköveteink megismerték és alkalmazzák a Pompás módszertant, és saját területükön, intézményeikben gyakorlatba is
ültetik azt, így első kézből rendelkeznek tapasztalattal.

Ismerd meg a Pompás Nagyköveteket, akik egyben a mesék nagykövetei is! Fotóikra kattintva olvashatod személyes történeteiket.

Bencze Andrea

Óvónéni vagyok, már több, mint másfél évtizede! Óvónéni szívből, hitből, hivatásból! 

És édesanya! 3 gyönyörű és okos gyermek édesanyja! 

Több generáció óta mindig volt/van pedagógus a családunkban, így büszkén mondhatom, hiszen tényleg vérbeli pedagógusnak hiszem magam! Édesapám a mai napig tanít, felnőtteket. Nagypapám szintén felnőtteket tanított, üknagypapám kántor-tanító volt. Édesanyámnál jobban nem sokan értenek a gyermekekhez! Így nekem az utam biztos volt a kisgyermek nevelés felé! A sors furfangja volt az, hogy pont a Nagyfiam indított el a pálya felé. Mikor óvodás lett… Akkor jött a „Heuréka” érzés! 

Engem ért a megtiszteltetés, hogy 2017-ben én lehettem az első Pompás Nagykövet, aminek nagyon-nagyon örültem akkor, és büszkém mesélem mindenkinek a mai napig is! 

Hatalmas változást hoztak az életemben és a szakmai életutamban is a Pompás „lányok”, Rebeka és Bogi! Hiszen egy új utat, egy új irányt mutattak nekem a gyermekek szívéhez, lelkéhez, a hagyományok mindennapossá tételéhez, az őseink tudásának és bölcsességének a közvetítéséhez, a mai, rohanó, „kütyüzős” világban! 

Kaptam tőlük útravalónak a tarisznyámba hamuba sült pogácsát, amit „anyai szeretettel” sütöttek, „szalonnát”, hogy legyen erőm az útra, kaptam „sót”, hogy legyen mivel fűszereznem a hétköznapokat, „földet”, hogy tudjam hová tartozom, hol a Hazám, „hagymát”, hogy tudjam, sírni, nem szégyen, „pennát és papirost”, hogy bármikor papírra vethessem a tapasztalatom, az ötletem, a gondolataim, és támogassák a kreativitásom! 

…és fonalat… színeset… önkifejezőt… amellyel kapcsolódhatunk… mindnyájan és mindig! Az összes POMPÁS! 

És ami a legfontosabb! Ahogy fogy a tarisznya tartalma, Ők mindig feltöltik újra!

Szeretettel, gondoskodással, szakmai tudásuk végeláthatatlan, kifogyhatatlan tárházával! 

Gazdagodtam! Tőlük és általuk! Megtanultam, hogy a mesék, mindig, minden időben gyógyítanak, bíztatnak, támogatnak, kacagtatnak, vagy éppen megríkatnak, tanítanak, bátorítanak, össze kapcsolnak, és soha, de soha nem haszontalanok! 

A mesének mindig van helye, van létjogosultsága, ereje, kapcsolódása! 

A legtöbb, amit adhatunk gyermekünknek, gyermekeinknek, és ezt elsősorban édesanyaként, és pedagógusként mondom, az az élőszavas, szívből-szívbe mese! Az, amikor a mese fonalát a gyermek szemének csillogásából táplálkozva gombolyítod tovább, megkínálva őt pompás népi dallamokkal, népi játékokkal, s a végén, amit adott neki a történet, azt Ő kifejezheti alkotás közben, a fantáziája, a kreativitása megcsillantásával! 

Na ez a POMPÁS NAPOK MÓDSZERTANA! Amit boldogan tudhatok magaménak, művelem a mindennapokban, és hálával gondolok a „Tündérkeresztanyáinkra”!

Bencze Andrea
Esze Attiláné

A nevem Esze Attiláné, Magdus. 37 éve vagyok óvónő, 14 éve folyamatosan vegyes csoportban. Nagyon szeretem a zenét (10 évig oboáztam zenekarban is), a népzenét, a néptáncot, a népi játékokat és a tárgyalkotást. Az óvodában gyerekeknek tartok (kolléganővel váltva) népi játék – néptánc foglalkozást és persze a csoportomban is. Nagyon közel állnak hozzám a mesék és mivel a kapcsolódó tevékenységekben, művészeti ágakban jártas vagyok, a mesék terén szeretném még tovább képezni magam.

Esze Attiláné

Fazekas Éva

A gyermekek mindig közel álltak a szívemhez, a mesék világa pedig gyermekkorom óta csodálattal tölt el. Korábban foglalkoztam bölcsisekkel, de hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom. A gyermekek között sokszor kihívás a figyelem felkeltése és fenntartása, de hiszek abban, hogy az igazi, szívvel-lélekkel történő élőszavas mesélésnek varázsa van és minden korosztályt magával ragad. A Pompás Napok tagjaival Ócsán ismerkedtem meg, az pedig nagy öröm számomra, hogy ma már én is a Pompás Nagykövetek sorába tartozom, ahol lehetőségem nyílik a népmesék világával mélységében foglalkozni. 

“A mese a mindenség kulcsa.” Gyógyír, varázsszer, amely mindenkoron mindenkinek szól.

Fazekas Éva

Fekete Anita

Húsz éve élek a férjemmel boldog házasságban, amelyben 15 évvel ezelőtt egy gyermekünk született. Benedek kisfiunk születése után kerültem a mesékhez, a meséléshez újra közelebb, még végül együtt lettünk én és a kisfiam óvodások. Kisfiam iskolakezdésével egyidőben elkezdtem az óvóképző főiskolát. Teltek az óvodás-főiskolás évek is, és amikor már saját csoporttal, óvó néniként dolgozhattam, akkor már igazán szoros volt a mesékkel a kapcsolatom. Ez motivált elsősorban arra, hogy tudatosan keressek a népmesékhez további utakat. Ekkor találkoztam a Pompás Napok csapatával egy képzésen, és az ott elsajátított pompás módszert az óvodai kéthetes mesefeldolgozási folyamatomba szépen be is tudtam illeszteni. Majd egy váltást követően manapság a babák köreiben, a 0-3 éves korosztály között forgolódok. Kacagtató néven, baba-mama foglalkozásokat tartok Hatvanban és környékén, ahol az ölbeli játékokat mesébe szövögetem. A pompás módszer inspirált abban, hogy újragondoljam az ehhez a típusú foglalkozáshoz korábban tanult módszertant, a népmesékkel. Ezen az úton Rebeka, Bogi és a Pompás Nagykövetek fogják a kezemet és mutatják az újabb és újabb pompás utakat a népmesékhez. A Kacagtató foglalkozás mellett az Óhatvani Mesesétány program kidolgozásával is foglalatoskodom jelenleg, amelynek gondolata szintén egy Pompás Napos képzésen született meg, valamint a program alapja is a pompás módszer. 

Elhivatottnak érzem magam a mesék irányába, a meséléssel kapcsolatban, hiszem, hogy oka van és nemcsak véletlenül találtam vissza a mesékhez. 

Fekete Anita

Geráné Onódy Tünde

Geráné Onódy Tünde vagyok tanító, hagyományismeret-oktató, alkotó-fejlesztő meseterapeuta. A mesékkel való kapcsolódás végigkísérte életemet, pedagógusi munkámat, s tanítói szakdolgozatomat is a mesék témaköréből írtam. A mesék szeretete mellett a magyar népi kultúra kincseinek mélyebb megismerésére törekedtem. Ezért második diplomámat és szakvizsgámat az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Hagyományismeret-oktatói szakán szereztem. Később elvégeztem a Hagyományok Háza által hirdetett Játszóház- vezetői tanfolyamot. Boldizsár Ildikónál képződtem meseterapeutává.

2019-ben csatlakoztam a Rebeka és Boglárka által vezetett „Pompás Napok” csapatához, ahol megtaláltam, amit egész életemben kerestem: „az egységes és egylényegű kultúránk egyes elemeiből összesodort erős kötelet”, melyben a tanítás, a mese és a hagyomány harmonikus egységet alkot. 

Geráné Onódy Tünde

Golánné Beke Anita

Golánné Beke Anita vagyok, három gyermek édesanyja és egy férj édes felesége. A Dunakanyarban születtem, itt is élek, Szobon, a Duna és az Ipoly találkozásánál. Gyerekkorom óta vonz a magyar népi kultúra, első voksomat a néptánc mellett tettem le, a Danubius Táncegyüttes bebetonozott tagjának vallom magam (remélem ők is engem).  Közben ahogy nőttem, növekedtem úgy kebelezett be gyönyörű kultúránk többi ága.

2018-ban a Pompás Napokkal teljesedett ki ez a folyamat, a népmese tette fel a koronát. Azóta szüntelen lelkesedéssel igyekszem hirdetni szépségét, komplexitását, egyetemességét… segítségemre van ebben, hogy jelenleg a helyi művelődési ház és könyvtár dolgozói körét erősítem. Pompás Élet ez…próbáljátok ki!

Golánné Beke Anita

Jézsóné Németh Éva

Jézsóné Németh Éva vagyok 37 éve óvodapedagógus. Gyerekkorom óta különös kötődésem van a paraszti kúltúrához. Már akkor bújtam a padlásokat, gyűjtöttem a „régiségeket”. Most is úgy érzem magam skanzenban járva, hogy otthon vagyok. Nem mesélős családban nőttem fel, mégis korán meseolvasóvá váltam. Mai napig használom a már akkor is öreg „ A háromágú tölgyfa tündére” című gyűjteményt. Óvónői munkásságom két központi eleme a környezet-és természetismerete, védelme és a népi játékok, és a népmese.

A Pompás képzés a látásmódomat változtatta meg: felszabadított, bátorítást adott, kiszabadított az addig szűk kereteim közül. Sokkal bátrabban mesélek, ötvözöm a mesét a játékokkal, hagyom, hogy beleszóljanak a mesébe, merek kiutalni a meséből, ha magyarázatra szorul. Kívülálló vélemény szerint: „teljesen megváltozott a mesélésem”, mióta az első képzést elvégeztem.

Jézsóné Németh Éva

Juhászné Rusai Éva

1982 óta vagyok óvodapedagógus. Jelenleg Budapesten a Deák Óvodában dolgozom, vegyes korcsoportban. A pedagógus előmeneteli rendszer szerinti besorolásom: „mesterpedagógus”.

Büszke vagyok erre, mert ez is igazolja, hogy tudatosan építettem fel a pályámat. Nyitott vagyok az innovációra, a megújulásra. Elvégzett iskoláim és szakvizsgáim, kisebb nagyobb tanfolyamaim – is a széles körű érdeklődésemet igazolják. Boldog vagyok, hogy rátaláltam a „Pompás Napok” csapatára és mint „Pompás Nagykövet” erősíthetem is azt. A meséket és a hozzájuk illeszthető tevékenységeket eddig is szerettem. A mese erejét, varázsát itt tapasztalhattam meg úgy, hogy már nemcsak a rám bízott óvodásaimnak és azok családjainak szeretném hitelesen megmutatni, hanem a kollégáimnak és a hozzám irányított óvodapedagógus hallgatóknak is.

Juhászné Rusai Éva

Legendi Katalin

Kárpátalján születtem, a Magyar Ukrán határ mellett egy nagyközségben Mezőkaszonyban. Nekem a magyarságom megőrzésében sokat jelentett, amit nagyszülőimtől és szüleimtől kaptam. Nagymamám sokat mesélt nekünk gyerekkoromban népmeséket és a mindennapi életükről. Szinte az élő hagyományokban nőttem fel és amit hoztam szerettem volna átadni. Magyarországra 1998 költöztem át mikor férjhez mentem. Négy gyermekünk született és nagyon sok mesekönyvből, estimesét és klasszikus mesét meséltem nekik. A negyedik gyerek születése után felvételizettem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára óvodapedagógus szakra. Szakdolgozatomat a hagyományismeret köréből kiindulva a gyermeki életről írtam, hogyan élték meg nagymamáik, nagyapaink gyermekkorukat.

2018-ban egy internetes hirdetésben hallottan először a Pompás Napok továbbképzésről. Nagyon sokáig kerestem olyan képzést, amely az élmény pedagógiát és a múltat, hagyományt köti össze. Ezután más szemmel kezdtem nézni a mesékre. Nemcsak egyszerűen történeteket mutattak be, hanem tanítottak is. A karantén alatt volt szerencsém online képzés mellett beszélgető körön is rész venni. A gondolatébresztő beszélgetések és mesék után mélyebben kezdtem el a meseterápia gyerekekre fejlesztő hatásaival foglalkozni. A Csicsergő Tagóvodában, ahol most dolgozom, a Pompás Napok módszertanát beépítettük a Pedagógiai programunkba, aminek fő mottója a Természetesen mesével.  Mindennapok során a mesék feldolgozásához használjuk a Mesetérképeket és a Mesekártyákat. A Mesekártyákat tovább gondolva memóriakártyának is használjuk. Nagyon örülök, hogy egy olyan közösséghez tartozhatom, ahol a mindennapokban is használható szakmai anyagokkal támogatnak és a tevekénységekben a szívemhez közel álló játékokkal fejleszthetem a rám bízott gyerekeket.

Legendi Katalin

Orlik Ilona

Szegeden, a tanárképző főiskolán szereztem diplomát a nyolcvanas évek második felében.

Rövid ideig tanítottam, majd az élet másfelé vitt, ám szerencsés módon tanári végzettségem lehetővé tette, hogy részt vegyek Boldizsár Ildikó pedagógusoknak meghirdetett képzésén, és így 2019 tavaszán a Metemorphoses Meseterápiás Módszer vizsgázott alkotó-fejlesztő működtetőjévé váljak. Egy rég formálódó álom valósult meg ezáltal, hiszen világomnak és környezetemnek úgy tudok hasznára lenni, hogy közben gyermekkorom gyöngyszemei: a népmesék is velem tarthatnak. A mesék pedig teljesítik sok ezer éves feladatukat: egy bölcsebb és szebb világot formáló közösséget képesek életre hívni. Nem felolvasom, hanem élőszóval mondom a mesét, amivel a magam és a hallgatóságom középpontba rendeződését, megnyugvását szolgálom. A történethallgatás, emberi szükséglet, így mesefoglalkozásokat is életkortól függetlenül bármely korosztálynak tartok. Jártam már könyvtárban, meseponton, táborban, ligetben, közösségi házban, sókuckóban, baráti körben, vadasparkban, fesztiválon és szakmai konferencián is mesét mondani. 2020 tavaszán az a megtiszteltetés ért, hogy nagy örömömre a Pompás Napok nagykövete lettem.

Orlik Ilona

Popovicsné Gyenge Judit

Popovicsné Gyenge Judit vagyok, nagy büszkeségemre, immár Pompás Nagykövet. 34 éve foglalkozom gyerekekkel, nagyobbrészt óvodapedagógusként, de 10 évig tanítottam néptáncot óvodás és kisiskolás korosztálynak. Pályám során sokszor támaszkodtam a népi gyermekjátékok, népdalok és mondókák erejére, de amik midig is a középpontban álltak, azok a mesék voltak, ezen belül is a népmesék. Egészen gyermekkoromtól mostanáig éreztem, hogy feladatom van a mesékkel. Folyamatosan figyelemmel kísértem azokat a módszereket, innovatív kezdeményezéseket, amelyek pedagógiai munkámat segítenék. A változó világ kikényszeríti, hogy mi alkalmazkodjunk, és egyre bővítsük szakirányú tudásunkat.

A mesékkel való szorosabb kapcsolódás az, amit továbbra is magaménak érzek. Így akadtam a Pompás Napok csapatára, egy Meseterápiás konferencián és azt éreztem, hogy végre haza értem, megkapom azt a segítséget és támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy a mesék fejlesztő, segítő hatását is tudjam használni. Jelenleg is vezetem a mezőlaki Tengelic Természetvédő Óvoda tudásszomjas, aktív csapatát, és ennek a folyamatos megújulási igénynek köszönhetően, 2020. októberében mi lettünk az ország első Pompás Óvodája.

Popovicsné Gyenge Judit

Bene Gáborné Takács Szilvia

A mozgásszervi rehebilitáció területén végzett munkám során folyamatosan érlelődött bennem az a felfogás, hogy az egészséges életmódra nevelést nem elég az egészségügyben elkezdeni. Fontosnak tartom a preventív szemléletet bevinni hétköznapjainkba, ahol még sokat tudunk tenni test lelki jól-létünkért.

Kreatív Selfness műhelyemben az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés megvalósításához kínálok lehetőségeket, a hétköznapokba jól illeszthető, az egyensúly és harmónia létrejöttét segítő módszereket alkalmazok minden korosztálynak. A gyermekekkel végzett foglalkozásaimon a Pompás Napok Módszertanát szívesen és eredményesen alkalmazom, mert a mesékkel vezetett hagyományőrző játékos foglalkozások testi-lelki szinten is feltöltődést és minőségi közösségi élményt biztosítanak a résztvevőknek.

Bene Gáborné Takács Szilvia

Telepóczkiné Gyivicsán Viktória

Óvónőként dolgozom egy református óvodában. Három csodálatos leánygyermek édesanyjaként több mint 20 éve mesék között élek. A  Pompás Csapatához  2018-ban csatlakoztam és nagyköveti címemet igen nagy megtiszteltetésként élem meg. Azóta még fontosabbnak tartom, hogy a mesék mindenkihez eljussanak, így aztán lépten-nyomon a mesék erejét hirdetem. Igazi alkotó és fejlesztő csoport tagja lehetek.

Telepóczkiné Gyivicsán Viktória

Virányiné Trapp Krisztina

A Debreceni Református Kollégium Óvodájában dolgozom óvónőként és vezető helyettesként.Édesanyja vagyok három fiú gyermeknek, 2018- ban találtam rá a Pompás Napok képzésére, ahol  a középpontban a népmese, népi játék, népzene és a néphagyomány elemeinek ötvözése állt.  ” Egy olyan szövet, melynek sűrű szövésében minden szál a mese mondanivalójáról beszélt.” Ettől a képzéstől mesés bátorságot kaptam, hogy a mesében rejtező lehetőségeket a gyerekek számára még inkább kibontsam. Ennek hatására óvodánkban a  Meseműhely foglalkozásokat tehetséggondozásként, 2019 szeptemberében inditottuk el a nagycsoportosainknak, kolleganőmmel és egyben nagykövet társammal Telepóczkiné Gyivicsán Viktóriával.

Köszönöm, hogy ebben a kreatív és szakmailag magas színvonalú csoportban lehetek!

Virányiné Trapp Krisztina
Hrágyel Dóra

2014 óta egy folyamatosan változó, fejlődő, ugyanakkor kihívásokkal teli gyógypedagógiai világba tartozok. Eddigi munkám során olyan módszert kerestem, ahol a gyermek kiteljesedhet, megélheti a tanulás örömét, ugyanakkor képességei is folyamatosan fejlődnek. Egyik ilyen lehetséges út számomra a magyar néphagyomány területe. Tapasztalataim szerint a néphagyományra épülő foglalkozások kiszakítják a gyermekeket az iskolai élet mindennapjaiból. Olyan világ nyílik meg előttük, ahol szabadjára engedhetik a kreativitásukat, versenghetnek egy játékban, erősíthetik az identitásukat. Észre sem veszik, mennyi mindent tanulnak egy foglalkozás alatt, hiszen a jó hangulat és a mozgás öröme, a társak jelenléte lefoglalja a figyelmüket.

A néphagyomány és a népviseletek iránti szeretet köt össze a Pompás Napok csapatával. Hálás vagyok, hogy a külön utakból egy lett és 2020 óta együtt szervezhetjük a Népviselet Napját. Egy olyan motiváló és kreatív közösségbe kerültem, ahol lehetőség van az egyéni fejlődésre, közös gondolkodásra, új ötletek megvalósítására.

Hrágyel Dóra
Menü