Pompás Mesés Nagykövetek

A mozgásszervi rehebilitáció területén végzett munkám során folyamatosan érlelődött bennem az a felfogás, hogy az egészséges életmódra nevelést nem elég az egészségügyben elkezdeni. Fontosnak tartom a preventív szemléletet bevinni hétköznapjainkba, ahol még sokat tudunk tenni test lelki jól-létünkért.

Kreatív Selfness műhelyemben az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés megvalósításához kínálok lehetőségeket, a hétköznapokba jól illeszthető, az egyensúly és harmónia létrejöttét segítő módszereket alkalmazok minden korosztálynak. A gyermekekkel végzett foglalkozásaimon a Pompás Napok Módszertanát szívesen és eredményesen alkalmazom, mert a mesékkel vezetett hagyományőrző játékos foglalkozások testi-lelki szinten is feltöltődést és minőségi közösségi élményt biztosítanak a résztvevőknek.

2000-ben kezdtem az óvodapedagógusi pályán. 3 gyermekem van, így otthon is gyakorolhatom aktívan a hivatásom. Mindig
szerettem alkotni, és a meséket is nagyon szerettem. A pályán töltött évek alatt találtam meg az elhivatottságomat az óvodapedagógián belül: sok-sok mesét mesélni, meséket alkotni, mesékkel varázsolni. A meséket mesélem és kézzel varrom. Használok mesebőröndöt, mesekötényt, mesepárnát munkám során, melyeket én készítek. A népművészet, a népi tárgykészítés egészen apró korom óta elvarázsolt. Mindig szerettem az új módszereket, minden, ami mesével kapcsolatos inspirálóan hat rám.

Nagyon örültem, amikor tavaly nyáron rábukkantam a Pompás napok módszerére, rögtön éreztem, hogy ez az, ami kell nekem. Megerősített abban, hogy jó úton haladok; az addigi ismereteimet a népmesékről, népi játékokról egy jól átlátható, jól kezelhető rendszerbe foglalta. A képzésnek alig lett vége, bejutottam Boldizsár Ildikó 120 órás metamorphoses meseterapeuta tanfolyamára, ami jelenleg is folyamatban van,
így még mélyebbre sikerült merülni a népmesék varázslatos világában.
Szeptembertől anyanyelvi tehetségműhelyt indítok óvodánkban, amit a
Pompás napok módszerével fogok vezetni.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Pompás Mesés Nagykövet lettem, és
hirdethetem a népi kultúra őt megillető helyét a mai világban.

Tanító, hagyományismeret-oktató és alkotó-fejlesztő meseterapeuta vagyok. A mesékkel való kapcsolódás végigkísérte életemet, pedagógusi munkámat, s tanítói szakdolgozatomat is a mesék témaköréből írtam. A mesék szeretete mellett a magyar népi kultúra kincseinek mélyebb megismerésére törekedtem. Ezért második diplomámat és szakvizsgámat az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Hagyományismeret-oktatói szakán szereztem. Később elvégeztem a Hagyományok Háza által hirdetett Játszóház- vezetői tanfolyamot. Boldizsár Ildikónál képződtem meseterapeutává.

2019-ben csatlakoztam a Rebeka és Boglárka által vezetett „Pompás Napok” csapatához, ahol megtaláltam, amit egész életemben kerestem: „az egységes és egylényegű kultúránk egyes elemeiből összesodort erős kötelet”, melyben a tanítás, a mese és a hagyomány harmonikus egységet alkot.

Óvodapedagógus és drámapedagógusként a mesék világa mindig is közel állt hozzám. Tudom, érzem, hogy nekem dolgom van a mesékkel. Szeretek belemélyedni, olvasni a sorok között és fejtegetni a szimbólumokat.

Az óvodában a mesélés a kedvenc tevékenységem, ebben tudok igazán kiteljesedni, illetve drámapedagógusként a mesei helyzetből indított drámafoglalkozásokkal és a tanítási drámával kísérletezek. Van egy álmom, ami megvalósulni látszik: a mesÉLek-varázslattal mesélek velem együtt megéled nevű műhely, aminek keretében interaktív meséket osztok meg az interneten keresztül, illetve mesés drámás foglalkozásokat tartok több korosztálynak. Az interaktív mesemondás ösztönösen jött nálam, de később már tudatosan próbáltam életre kelteni a meséket. A Pompás Napok szemlélete nagyon közel áll hozzám, ezért is végeztem el egy komplex képzést, igaz csak online formában, de abban bízok, hogy hamarosan lehetőségem adódik személyesen is részt venni egy pompás képzésen. Az, hogy pompás nagykövet lettem számomra azt jelenti, hogy képviselhetem ezt a fantasztikus módszert, és ami még fontosabb, bebizonyíthatom, hogy a mese igenis létszükséglet a gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A mesében megmártózva megérthetjük a világ rendjét, és rájövünk, hogy az utunkat mi választjuk. Hiszem, hogy ami egyszer volt, hol nem volt, az bizony most is van. Hiszem, hogy az életben szükség van a mesés fordulatokra, próbákra, még a sárkányokra, boszorkányokra is, hogy boldogan éljünk, míg meg nem halunk.

A Dunakanyarban születtem, itt is élek, Szobon, a Duna és az Ipoly találkozásánál, három gyermekemmel és férjemmel. Gyerekkorom óta vonz a magyar népi kultúra, első voksomat a néptánc mellett tettem le, a Danubius Táncegyüttes bebetonozott tagjának vallom magam (remélem ők is engem).  Közben ahogy nőttem, növekedtem úgy kebelezett be gyönyörű kultúránk többi ága.

2018-ban a Pompás Napokkal teljesedett ki ez a folyamat, a népmese tette fel a koronát. Azóta szüntelen lelkesedéssel igyekszem hirdetni szépségét, komplexitását, egyetemességét… segítségemre van ebben, hogy jelenleg a helyi művelődési ház és könyvtár dolgozói körét erősítem. Pompás Élet ez…próbáljátok ki!

37 éve vagyok óvodapedagógus. Gyerekkorom óta különös kötődésem van a paraszti kúltúrához. Már akkor bújtam a padlásokat, gyűjtöttem a „régiségeket”. Most is úgy érzem magam skanzenban járva, hogy otthon vagyok. Nem mesélős családban nőttem fel, mégis korán meseolvasóvá váltam. Mai napig használom a már akkor is öreg „ A háromágú tölgyfa tündére” című gyűjteményt. Óvónői munkásságom két központi eleme a környezet-és természetismerete, védelme és a népi játékok, és a népmese.

A Pompás képzés a látásmódomat változtatta meg: felszabadított, bátorítást adott, kiszabadított az addig szűk kereteim közül. Sokkal bátrabban mesélek, ötvözöm a mesét a játékokkal, hagyom, hogy beleszóljanak a mesébe, merek kiutalni a meséből, ha magyarázatra szorul. Kívülálló vélemény szerint: „teljesen megváltozott a mesélésem”, mióta az első képzést elvégeztem.

1982 óta vagyok óvodapedagógus. Jelenleg Budapesten a Deák Óvodában dolgozom, vegyes korcsoportban. A pedagógus előmeneteli rendszer szerinti besorolásom: „mesterpedagógus”.

Büszke vagyok erre, mert ez is igazolja, hogy tudatosan építettem fel a pályámat. Nyitott vagyok az innovációra, a megújulásra. Elvégzett iskoláim és szakvizsgáim, kisebb nagyobb tanfolyamaim – is a széles körű érdeklődésemet igazolják. Boldog vagyok, hogy rátaláltam a „Pompás Napok” csapatára és mint „Pompás Nagykövet” erősíthetem is azt. A meséket és a hozzájuk illeszthető tevékenységeket eddig is szerettem. A mese erejét, varázsát itt tapasztalhattam meg úgy, hogy már nemcsak a rám bízott óvodásaimnak és azok családjainak szeretném hitelesen megmutatni, hanem a kollégáimnak és a hozzám irányított óvodapedagógus hallgatóknak is.

Kecskemétről származom, de immár 4. éve Csongrádon élünk
családunkkal és itt is dolgozom óvodapedagógusként. Három csodás kisfiam van, akiknek pici koruk óta mesélek, és igen, nagyon szeretek mesélni, akár népmesét, akár kitalált mesét is, melyben ők a szereplők. Kisfiaim hallhatják először az újonnan tanult népmeséket is, és ennek
nagyon örülnek mindig. Belső igényem a szakmai kompetenciáim folyamatos fejlesztése, hogy minél több értéket, ismeretet, pozitív példát adhassak át a gyermekeknek. Ehhez nyújtott nekem hatalmas segítséget és bátorítást a Pompás Napok családja, oktatói, képzései, mellyel 2022 nyarán ismerkedtem meg és egyből magával ragadott, magaménak éreztem. Pedagógiai munkám során alapelvem, hogy a gyermekek jól érezzék magukat az óvodában, szeretetteljes
légkört teremtsek számukra és a közös tevékenységekben, játékokban szívesen és örömmel vegyenek részt. Ezért eddig is nagy szerepet töltött be csoportomban a néphagyományőrzés, a néptánc, a népi játékok, a tárgyalkotás és a mondókák. Így nagy örömmel ismertem meg, hogyan lehet a népi kultúra elemeit erős kötéllé sodorni a népmesék varázslatos világával. Az első képzés után nagy izgalommal és tele ötlettel elkezdtem beépíteni a gyakorlatba a tanultakat, a gyermekek legnagyobb örömére. A gyermekek nagyon nagy örömmel, lelkesen vesznek részt a népmesés tevékenységeken, játékfűzéseken, csillogó szemeikben látszik, hogy
igazi csodaként élik meg. És igen, ez a legfontosabb, a boldogság, az élmények, értékek átadása. A Pompás népmesés tevékenységek során a gyermekek örömteli élménye és játéka
mellett, a komplex, differenciált fejlesztésük is megvalósulhat, szinte észrevétlen fejleszti a gyermekek képességeit, készségeit. Nekem, mint pedagógusnak pedig ez igazi csoda, élmény és boldogság forrás.
Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Pompás Mesés Nagyköveti címet elnyerhettem. Terveim közt szerepel, hogy szeptembertől Pompás Meseműhelyt indítsak a nagycsoportos
gyermekeknek. Igyekszem tovább mélyíteni tudásomat, és segíteni, bátorítani a szülőket, pedagógusokat az élőszavas Pompás mesemondásra, eme módszertan megismerésére és
alkalmazására, a néphagyományaink és a népi kultúránk megőrzésére.

Kárpátalján születtem, a Magyar Ukrán határ mellett egy nagyközségben Mezőkaszonyban. Nekem a magyarságom megőrzésében sokat jelentett, amit nagyszülőimtől és szüleimtől kaptam. Nagymamám sokat mesélt nekünk gyerekkoromban népmeséket és a mindennapi életükről. Szinte az élő hagyományokban nőttem fel és amit hoztam szerettem volna átadni. Magyarországra 1998 költöztem át mikor férjhez mentem. Négy gyermekünk született és nagyon sok mesekönyvből, estimesét és klasszikus mesét meséltem nekik. A negyedik gyerek születése után felvételizettem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára óvodapedagógus szakra. Szakdolgozatomat a hagyományismeret köréből kiindulva a gyermeki életről írtam, hogyan élték meg nagymamáik, nagyapaink gyermekkorukat.

2018-ban egy internetes hirdetésben hallottan először a Pompás Napok továbbképzésről. Nagyon sokáig kerestem olyan képzést, amely az élmény pedagógiát és a múltat, hagyományt köti össze. Ezután más szemmel kezdtem nézni a mesékre. Nemcsak egyszerűen történeteket mutattak be, hanem tanítottak is. A karantén alatt volt szerencsém online képzés mellett beszélgető körön is rész venni. A gondolatébresztő beszélgetések és mesék után mélyebben kezdtem el a meseterápia gyerekekre fejlesztő hatásaival foglalkozni. A Csicsergő Tagóvodában, ahol most dolgozom, a Pompás Napok módszertanát beépítettük a Pedagógiai programunkba, aminek fő mottója a Természetesen mesével.  Mindennapok során a mesék feldolgozásához használjuk a Mesetérképeket és a Mesekártyákat. A Mesekártyákat tovább gondolva memóriakártyának is használjuk. Nagyon örülök, hogy egy olyan közösséghez tartozhatom, ahol a mindennapokban is használható szakmai anyagokkal támogatnak és a tevekénységekben a szívemhez közel álló játékokkal fejleszthetem a rám bízott gyerekeket.

5 éve dolgozok az óvónői pályán, de a mesék mindig is közel álltak a szívemhez. Sokáig nem tudtam, hogyan is adjam át a különböző korosztálynak a mese élményét, aztán a munkatársaim bevezettek a Pompás Napok pedagógiájába és módszertanába. Képzésük által megnyílt előttem a lehetőségek tárháza, számos új mesével, dallal, mondókával bővült ezáltal az ötlettáram. A néphagyomány éltető munkaközösség vezetőjeként feladatomnak éreztem beépíteni ünnepeinkbe és jeles napjainkba a Pompás Napok módszereit, ennek hatására találtam ki az interaktív mesefeldolgozást adott ünnephez és meséhez kapcsolódóan. Minden korosztály számára nagy sikert arat ez a játékos ismerkedés, amely minden érzékszervet aktivizál. 

Szegeden, a tanárképző főiskolán szereztem diplomát a nyolcvanas évek második felében.

Rövid ideig tanítottam, majd az élet másfelé vitt, ám szerencsés módon tanári végzettségem lehetővé tette, hogy részt vegyek Boldizsár Ildikó pedagógusoknak meghirdetett képzésén, és így 2019 tavaszán a Metemorphoses Meseterápiás Módszer vizsgázott alkotó-fejlesztő működtetőjévé váljak. Egy rég formálódó álom valósult meg ezáltal, hiszen világomnak és környezetemnek úgy tudok hasznára lenni, hogy közben gyermekkorom gyöngyszemei: a népmesék is velem tarthatnak. A mesék pedig teljesítik sok ezer éves feladatukat: egy bölcsebb és szebb világot formáló közösséget képesek életre hívni. Nem felolvasom, hanem élőszóval mondom a mesét, amivel a magam és a hallgatóságom középpontba rendeződését, megnyugvását szolgálom. A történethallgatás, emberi szükséglet, így mesefoglalkozásokat is életkortól függetlenül bármely korosztálynak tartok. Jártam már könyvtárban, meseponton, táborban, ligetben, közösségi házban, sókuckóban, baráti körben, vadasparkban, fesztiválon és szakmai konferencián is mesét mondani. 2020 tavaszán az a megtiszteltetés ért, hogy nagy örömömre a Pompás Napok nagykövete lettem.

2020 februárjában, akkor még elsőéves óvodapedagógus hallgatóként volt szerencsém először találkozni a Pompás Napok módszertanával az egyetem által kiválasztott gyakorlati intézményben, az Újpesti Deák Óvodában. Egy képzésbe csöppentem bele, ahol Bogi és Rebeka több népmesét is módszertanilag megmutatott és előadott. Már akkor megragadott az a Pompás szellemiség, amit képviselnek. 2021 februárjában szakdolgozati témát és konzulenst kellett választani. Már a képzés óta tudtam, hogy a népmesék az én témám, a Pompás Napok erősítette meg ezt bennem. A kiválasztott oktatóval történő konzultáció után már biztos voltam benne: Pompás szakdolgozatot szeretnék írni! Címe: Részképességek fejlesztése a Pompás Napok módszerrel A lányok, Bogi és Rebeka azonnal a segítségemre voltak és hamar meg is tudtunk ejteni egy két alkalmas online interjút. Minden kérdésemre kimerítően választ adtak, alig győztem az interjú után a felvett anyagból kigépelni a válaszokat. 😀 Eközben elkezdtem a Pompás kiadványokkal és képzésekkel ismerkedni, hiszen csak így hozhatok létre egy hiteles írást, emellett pedig teljesen magával ragadott a módszertan. A kiadványok sokszínűsége, a részképességek fejlesztésére irányult törekvés egyértelművé vált már 1-2 oldal után is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire komplexen és ennyi képesség fejlesztésével is lehet eredményes, élményszerű mesemondást létrehozni, ahol a gyermekek csillogó szemekkel nézve egy pillanatra sem veszítik el a mese fonalát. A szakdolgozatom 2022 áprilisában beköttetésre és leadásra került. A Pompás Napok teljesen felforgatta az életemet, hiszen már teljesen máshogy állok a hivatásomhoz, az álmomhoz. Féltem, rettegtem a komplexitástól, azt hittem én sosem fogom tudni összekapcsolni a különböző tevékenységi területeket. A képzések, mesekörök, kiadványok meggyőztek, hogy képes leszek olyan pedagógussá válni, aki mindig élményszerű tevékenységekkel tudja majd elkápráztatni a rá bízott gyermekeket. Gyakorlataim során Pompás Nagyköveti segítségem is volt, a mentorom, Juhászné Rusai Éva, aki remélhetőleg 2022 szeptemberétől már a társam lesz. Minden támogatást és segítséget megkaptam tőle a Pompás Napok módszertannal kapcsolatban (na jó, minden mással kapcsolatban is). Nagyon boldog vagyok, hogy a Nagykövetek mellett most már Jr. Nagykövetek is képviselhetik ezt a szó szerint Pompás módszertant, és külön megtiszteltetés, hogy én lehetek az egyik, akikkel elindul ez a „pozíció”. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy ez a módszertan egyre messzebb jusson!

Nagy büszkeségem, hogy Pompás Nagykövet lehetek. 34 éve foglalkozom gyerekekkel, nagyobbrészt óvodapedagógusként, de 10 évig tanítottam néptáncot óvodás és kisiskolás korosztálynak. Pályám során sokszor támaszkodtam a népi gyermekjátékok, népdalok és mondókák erejére, de amik midig is a középpontban álltak, azok a mesék voltak, ezen belül is a népmesék. Egészen gyermekkoromtól mostanáig éreztem, hogy feladatom van a mesékkel. Folyamatosan figyelemmel kísértem azokat a módszereket, innovatív kezdeményezéseket, amelyek pedagógiai munkámat segítenék. A változó világ kikényszeríti, hogy mi alkalmazkodjunk, és egyre bővítsük szakirányú tudásunkat.

A mesékkel való szorosabb kapcsolódás az, amit továbbra is magaménak érzek. Így akadtam a Pompás Napok csapatára, egy Meseterápiás konferencián és azt éreztem, hogy végre haza értem, megkapom azt a segítséget és támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy a mesék fejlesztő, segítő hatását is tudjam használni. Jelenleg is vezetem a mezőlaki Tengelic Természetvédő Óvoda tudásszomjas, aktív csapatát, és ennek a folyamatos megújulási igénynek köszönhetően, 2020. októberében mi lettünk az ország első Pompás Óvodája.

22 éve vagyok óvó néni, lakóhelyemen, Pátyon, a Pátyolgató
Óvodában. 2020 tavaszán talált rám a Pompás módszertan, ami újult erőt adott hivatásomhoz. Csoportunkban a Pompás mesekártyák és mesetérképek színesítik a foglalkozásokat. Igyekszem
kollégáimat is élőszavas meseélményhez juttatni. Ennek eredményeként 2. éve van népmesés kerete nevelési évünknek. Meseelőadással kezdve a Népmese Napján, és meseösvénnyel zárva
Gyereknapon. Így segíti a népmese a Pompás módszertannak köszönhetően összetartani 13 csoportos közösségünket.

Óvónőként dolgozom egy református óvodában. Három csodálatos leánygyermek édesanyjaként több mint 20 éve mesék között élek. A  Pompás Csapatához  2018-ban csatlakoztam és nagyköveti címemet igen nagy megtiszteltetésként élem meg. Azóta még fontosabbnak tartom, hogy a mesék mindenkihez eljussanak, így aztán lépten-nyomon a mesék erejét hirdetem. Igazi alkotó és fejlesztő csoport tagja lehetek.

2005 óta élek Dunakeszin és itt tanítok alsós gyerekeket. Két kislányom születése óta a mesék egyre fontosabb szerepet töltenek be az életemben. Kerestem a lehetőséget, hogyan tudnám a mesék szeretetét a minél alaposabb megismerésükkel kombinálni. Először meseterápiás szakember képesítést szereztem, ami segítségével folyamatosan tapasztalom a mesék semmihez sem hasonlítható pozitív hatását nem csak gyerekek, hanem fiatalok, felnőttek körében is. Majd, közel egy éve ráleltem a Pompás Mesés ösvényre. Nem voltam biztos abban, hogy alkalmas vagyok az élőszavas mesemondásra, vagy ötleteim, tudásom méltók lehetnek a Pompás nagykövetekhez, de elhatároztam, hogy végig megyek az úton. Azóta már több élő szavas mesemondáson túl vagyok és utólag nem is értem, miért voltak eddig kétségeim. Már nem csak olvasunk, mondunk meséket, hanem „csináljuk is” őket, ahogy a gyerekek nevezik a mesés munkákat. Csodás felfedezés számukra, hogy a meséket nem kizárólag hallgatni, hanem szagolni, hallgatni, ízlelni, fogni is lehet!
Nagyon büszke vagyok rá, hogy immáron én is tagja vagyok ennek a lelkes, elhivatott közösségnek és Pompás Mesés Nagykövet lehetek.

Két kiskamasz fiú édesanyjaként óvodapedagógusként dolgozom. Gyermekkorom óta érdekel a népi kultúra, a népzene, a népi kézművesség több ága is. Mindig alkottam, zenéltem is.

2021-ben egy nyári szabadtéri rendezvényen találkoztam először a Pompás Napok csapatával, és rögtön megfogott, amit láttam, hallottam Tőlük. Ezt követően többször is eljöttek Óvodánkba bemutatni, megmutatni, hogy hogyan meséljünk élőszóval, hogyan ötvözhetjük a népmesét, a népi játékot, népzenét, és a tárgyalkotást.

Azóta is sok ötletet kapok a mindennapi munkámat segítve, hogy a mesében rejlő lehetőségeket minél jobban kibontakoztathassam.

Hálásan köszönöm, hogy 2023 tavasza óta egy ilyen befogadó, egymást inspiráló és segítő, lelkes csapat tagja lehetek!

Két évtizede kerestem a helyemet a világban, s amikor elkezdtem gyermekkel foglalkozni úgy éreztem, hogy meg is találtam. De mintha valami mégis hiányzott volna… Az a valami volt a MESE. A szívből, élőszóval mondott mese, mely közben a mesemondó és a mesehallgató között híd épül.

A Pompás Napok módszertanát 2021-ben ismertem meg behatóbban; esztétikusan és logikusan megalkotott mesetérképeivel, a népi értékek, hagyományok éltetésével és továbbadására való elhivatott törekvésükkel kitörölhetetlenül lopta be magát a szívembe nem kizárólag a módszertan, hanem a két alapító: Bogi és Rebeka is. Hálás szívvel gondolok Rájuk, amiért támogatnak, bíztatnak, ezért is nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy lehetőséget kaptam szakmai hálózatukban Junior Nagykövetként képviselni értékeinket, s így közösen haladni ezen a pompás, mesés úton.

A Debreceni Református Kollégium Óvodájában dolgozom óvónőként és vezető helyettesként.Édesanyja vagyok három fiú gyermeknek, 2018- ban találtam rá a Pompás Napok képzésére, ahol  a középpontban a népmese, népi játék, népzene és a néphagyomány elemeinek ötvözése állt.  ” Egy olyan szövet, melynek sűrű szövésében minden szál a mese mondanivalójáról beszélt.” Ettől a képzéstől mesés bátorságot kaptam, hogy a mesében rejtező lehetőségeket a gyerekek számára még inkább kibontsam. Ennek hatására óvodánkban a  Meseműhely foglalkozásokat tehetséggondozásként, 2019 szeptemberében inditottuk el a nagycsoportosainknak, kolleganőmmel és egyben nagykövet társammal Telepóczkiné Gyivicsán Viktóriával.

Köszönöm, hogy ebben a kreatív és szakmailag magas színvonalú csoportban lehetek!

2018 óta tanítom az alsós korosztályt az Ócsai Halászy Károly Általános Iskolában. Nagymamám gyermekkoromban csak úgy hívott: Mese. Talán akkor ő, ott elültetett egy magocskát bennem ezzel a szeretettel teli megszólításban.
Hiszek a mese varázslatában, abban, hogy a mesék tanítanak, gyógyítanak bennünket. Felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Hagyományink, a népzene, néptánc szeretete és minden, ami „folk” kisgyermek koromtól kezdve fontos számomra. Ezeket az értékeket pedagógusi munkám során is igyekszem tovább örökíteni a rám bízott gyermekek körében és 2022 óta egyre egyértelműbbé vált számomra, hogy a népmesék által ötvözni tudom mindazt, amit annyira szeretek: a zenét, a táncot és hagyományinkat. Mindezt a gyermekek számára legmegfogóbb módon, a mese által. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy 2022 októberétől, mint „Pompás-mesés nagykövet” folytathatom pedagógusi munkámat intézményünkben és más helyeken, mesélve élő szóval, szemtől-szembe, szívből-szívbe.