Grimm gyűjteményből Adamik Lajos és Marton László fordításában:
Volt egyszer egy király, annak volt három fia;kettő közülük okos és talpraesett, a harmadik viszont nem szólt sokat, együgyű volt, és csak úgy hívták: Balgafi. Midőn a király öreg és gyenge lett, és a végét érezte, nem tudta, három fia közül melyik örökölje a királyságot. Így szólt hozzájuk: „Keljetek útra, és amelyikőtök a legfinomabb szőnyeget hozza nekem, az lesz a király halálom után.” És hogy ne legyen civakodás köztük, kivitte őket a palota elé, hátom tollat szétfújt a levegőben, és azt mondta: ” Amerre szállnak, arra induljatok.” Keletnek szállt az egyik toll, nyugatnak a másik, a harmadik egyenesen előre, és nem is szállt messzire, hanem mindjárt földre hullott. Az egyik fivér jobbra indult hát, a másik balra, Balgafit pedig kinevették, akinek a harmadik tollnál kellett maradnia, ott, ahol leesett.
Balgafi leült, s búslakodott magában. Egyszer csak meglátta, hogy a toll mellett csapóajtó van. Fölemelte, lépcsőt lelt, és lement rajta. Akkor egy másik ajtó elé ért, bekopogott, hát odabentről ezt hallja:
Zöld leányka, apró,
Pattankó,
Pattankó ebence,
Pattanj, mint a pinty,
Nézd meg gyorsan, ki van odakint.
Kinyílt az ajtó, és Balgafi egy nagy, kövér varangyot pillantott meg, körülötte pedig egész sereg kisebb békát. A kövér varangy megkérdezte mit kíván. „A legfinomabb és legszebb szőnyeget szeretném” – válaszolta Balgafi. A béka erre odahívott egyet a fiabékák közül, ás így szólt:
Zöld leányka, apró,
Pattankó,
Pattankó ebence,
Pattanj, csuszamondj,,
A nagy szelencét idehozd.
A fiatal béka odavitte a szelencét, a kövér nagy varangy pedig kinyitotta, és odaadott belőle Balgafinak egy szőnyeget, olyan szépet és finomat, amilyet odafönn, a földvilágban senki sem tudott szőni. Balgafi megköszönte, és visszatért a felszínre.
A mésik két fivér viszont annyira botornak tartotta öccsét, hogy azt hitték, nem talál, nem is visz haza semmit. „Minek törjük magunkat a keresgéléssel” – mondták, az első útjukba eső juhászasszonyról lehúzták a kárászkendőt, azt vitték haza. Ugyanakkor tért meg Balgafi is, hozta szép szőnyegét, s mikor a kiárly azt meglátta, ámulva szólt: ” Igazság szerint a a legkisebbet illeti a királyság.” A másik két fivér azonban nem hagyott nyugtot apjuknak, lehetetlen, mondták, hogy Blagafi, akinek mindenhez kevés az esze, király legyen, s arra kérték, hogy szabjon még egy feltételt. ” Az örökölje a királyságot, aki elhozza nekem a legszebb gyárát” – szólott erre apjuk, kivitte a három testvért, szétfújta a levegőbe a három tollat, útjukat kijelölni. A két idősebb fivér ismét Keletnek és Nyugatnak indult, Balgafi tolla pedig megint egyenesen előreszállt, és lehullott a földi ajtó mellé. Balgafi ismét lement a kövér varangyhoz, és lemondta, hogy neki a legszebb gyűrű kellene. A varangy mindjárt előhozatta nagy szelencéjét, és adott belőle Balgafinak egy gyűrűt, amely úgy csillogott a drágakövektől, és olyan gyönyörű volt, senki aranyműves a föld színén nem tudott volna hasonlót készíteni. A két idősebb fivér csak nevetett Balgafin, aki aranygyűrűt akart találni, nem törték magukat, egy ócska szekérpántból kiütötték a szöget, s azt vitték el apjuknak. De mikor Balgafi előmutatta aranygyűrűjét, apjuk megint csak így szólt: „Balgafit illeti a királyság.” A két idősebbik nem tágított, addig gyötörték a királyt, míg végre szabott egy harmadik feltételtis, mondván: „Azé legyen a királyság, aki a legszebb feleséget hozza haza.” Még egyszer szétfújta a levegőbe a három tollat, az pedig úgy repült szét, mint annak előtte.
Balgafi most már egyenesen a kövér varangyhoz ment és így szólt: „A legszebb feleséget kell hazavinnem.”
„- Ejhaj! – felelte a varangy -, a legszebb feleséget! Azt nem olyan könnyű előteremteni, de azért megkapod.”
Azzal adott Balgafinak egy kivájt répát, hat egér húzta. Igencsak elszontyolodott Balgafi: „Mit kezdjek én ezzel?” De a béka felelte: „Ültess csak bele egyet kis békáim közül.” Akkor Balgafi találomra felkapott egyet a körből, és beültette a sárga batárba, de az alig ült bele, máris gyönyörűséges leánnyá változott, a répa hintóvá, a hat egér pedig paripává. Balgafi erre megcsókolta a leányt. elszáguldott a lovakkal, vitte őket a király elébe. Jöttek nemsokára fivérei is, ők mit sem törték magukat avval, hogy szép hölgyet keressenek, hanem magukkal vitték az első útjukba akadt parasztasszonyt. Megpillantván őket, szólott a király: „A legkisebbiket illeti a királyság halálom után.” De a két idősebb fivér megint csak eltántorította a királyt: „Nem engedhetjük, hogy Balgafi legyen a király”- és azt követelték, hogy azé legyen a elsőség, akinek a hitvese át tud ugrani a karikán, amelyik a terem közepén lóg.
Azt gondolták: „A pórnő majd csak megugorja, elég erős, a törékeny kisasszony viszont nyakát fogja szegni!” Az öreg király még ebbe is beleegyezett. Akkor a két parasztlány nekiveselkedett, át is ugortak a karikán, de annyira esetlenek voltak, hogy nagyot huppantak, kezük-lábuk törött. Ekkor a szép kisasszony következett, akit Balgafi hozott magával, s ő olyan kecsesen átugrott, akár egy őz, és nem volt többé helye ellenkezésnek. Balgafi így megkapta a koronát, és uralkodott sokáig bölcsességben.
Forrás: Jakob és Wilheim Grimm, Gyermek és családi mesék, Magvető, Budapest,1989.
Ez a mese is része az egész évkört felölető
Mesés tervek című elektronikus kiadványunknak.
