A Pompás Napok Nagykövetei nemcsak beszélnek arról, hogy jónak ítélik a Pompás Napok módszertanát, hanem beépítik csoportjaik és osztályaik mindennapjaiba. Rendszerint írnak beszámolókat is.
Most szeretettel ajánljuk Stefanné Rokaly Elvira téli témájú beszámolóját. Elvira elkötelezettje az óvodások irodalmi nevelésének. Széles palettáról választ egy-egy témához, így az ő csoportjában a gyerekeket sokféle impulzus éri. Mi tagadás kedvencei a népmesék.

A távoli népek meséi is megjelennek az óvodások irodalmi nevelésében

Kerestünk egy olyan témakört, ami illeszkedik a januárhoz, a hideg időhöz akár hó nélkül is. Így esett a választásunk az „Előttem van Észak, hátam mögött Dél” kezdetű versikére, ami felvezette a sarkvidéki projektünket. 

A témakörön belül jó lehetőség adódott az irányok gyakorlására, a jégvilág élőlényeivel való ismerkedésre, az ellentétek érzékeltetésére, állatok mozgásának utánzására, saját természeti környezetünk figyelésére, újrahasznosított és érdekes anyagokból való alkotásra, barkácsolásra, kísérletezésre.
Közben a tél is megmutatkozott, ami segítségünkre volt abban, hogy teljesebb tapasztalatszerzési lehetőségekkel tehettük még érdekesebbé a mindennapokat.

Az irodalmi, ének-zenei tartalom megtalálása viszont, igazi kihívás volt számunkra.
Nekünk is fontos, hogy ne mindig a megszokottakból éljünk, hanem bővítsük ismereteinket. Ehhez nagy szükség volt kutakodásra. A Minden napra egy mese című kötetben találtam rá A holdvadászok című izlandi mesére. Nagyon megtetszett, és azonnal láttam magam előtt, hogy ezt árnyjátékkal lenne jó elmesélni, természetesen élőszavas meséléssel, amire – a Pompás Napok alapítói – Bogi és Rebeka szüntelenül bíztatnak.

Kivágtam egy doboz alját, majd befedtem sütőpapírral. Egyszerű fehér hátteret készítettem hegyekkel és iglukkal. Az eszkimó legényeket legyezőhajtással megoldva vágtam ki, így egymásba tudtak kapaszkodni, és együtt lehetett mozgatni kettőt, hármat. Pálcika helyett, hajlítható szívószálat használtam, hogy a rövidebb rész megtámassza a legényeket, a hosszabbal meg bábozhassunk.
Kicsit kevés volt így is a kezem, ezért bevontam pedagógiai asszisztensünket, ő mozgatta az összekapaszkodott legényeket.
Nagyon tetszett a gyerekeknek. Hosszú percekig vándorolt még mesélés után is az elemlámpa fényű hold hegycsúcsról, hegycsúcsra.
A mesében énekszóval indultak az eszkimófiúk legurítani a falujukba a Holdat, és itt beleszőttem a „Hold, Hold fényes lánc” kezdetű dalt.
Az ilyen megoldásokban szintén a Pompás Napok módszertana erősített meg. Ahogy a Nagykövet társakkal szoktuk emlegetni a Pompás Tündérkeresztanyáinktól, tanultam. Jó érzés ilyen változatosan, mégis a természeti megfigyelésekre épülő egységességes gondolatisággal színesíteni a gyerekek élményeit. Köszönet érte Boginak, és Rebekának!

Egy eszkimó mese, Az elégedetlen, is bekerült a következő héten a projektbe.
A történetben Vinasua, a törzsfőnök fia, kívánságai teljesülése közben nagy jellemváltozáson megy keresztül, és végül bölcs, tiszteletre méltó törzsfőnök válik belőle.

Mesélés közben naptárak természeti képeit használtam háttérnek, amik azokat a helyszíneket jelenítették meg, (mező, erdő, havas hegycsúcs, stb) ahol Vinasua éppen járt, vagy amilyen természeti jelenséggel ( szélvihar, kiáradó folyó, eső, lavina) találkozott.
Zelk Zoltán, Vers a két kis fókáról című verse kapcsán megnyitottuk Északsarki cukrászdánkat jégkrémmel, forró csokival. Egyik nap olvasztottunk és fagyasztottunk, másnap elfogyasztottuk. 
Természetesen dalok, versek, is kerültek elő, de a meséknek nagyon örültünk, annak ellenére, hogy nem magyar népmesék, de északi népek meséivel mégis teljessé válhatott ez a projekt.

Köszönet az inspirálásért, bíztatásért, kutatómunkáért, közös gondolkodásért Pompás, Mesés társaimnak a Nagyköveti csoportban!