A kép forrása: magyarrahangolva.hu

Háromszéki magyar népmese:

Volt egyszer egy szegény ember. Annak nem volt semmije, csak egy gömböce a hijuban (a padláson). Egyszer
felküldi a szegény ember felesége a kisebbik leányát a hijuba, hogy vágja le a gömböcöt, mert meg akarja főzni
ebédre. Fel is megyen a leánka, de amikor le akaija vágni, a gömböc hirtelen békapta. Hiába várták a leánkát a gömböccel, nem jött.
Felküldi az asszony a nagyobb leányát es, de az es csak úgy járt. Amikor hezza akart nyúlni a gömböchöz, őt is
békapta.
Felmenyen az asszony, őt es békapta. Akkor felmenyen a szegény ember, de őt es békapta.
Akkora lett a gömböc, hogy leszakadt. Gurult az úton.
Jött egy szakasz katonaság, de azokat és békapta. Gurult tovább, elért egy vízparthoz.
A vízben úszott egy szénaszál, és kérte őt egy szenestuskó, hogy vegye fel a hátára. Fel es vette. Úsztak ketten,
de mire a parthoz értek, a szenestuskó a szénaszálat elégette. Ekkor a gömböc, aki ezt a partról nézte, akkorát
kacagott, hogy kihasadt.
Kiugrott a szegény ember és a családja, s hazamentek.
A katonák es kiugrottak és tovább mentek. Még most es mennek, ha meg nem álltak.

Forrás: Dupka György, Hét csillag,  Intermix Kiadó, Budapest, 1993.