Szenzoros Mesés Kalandok címmel tartottunk képzést január végén Budapesten. Nagyon nagy öröm látni, hogy máris életre kel, amit ott megtanítottunk.

Méhes-Ménes Kriszti, Pompás Mesés Nagykövetünk a Brunszvik Teréz Budavári Óvodák Iskola utcai telephelyén dolgozik, ott teszi színesebbé, mesésebbé a gyerekek mindennapjait. Kollégáival nap mint nap tesznek azért, ami a Pompás Napok küldetése: a népmesék kerüljenek vissza méltó helyükre, a családok és közösségek mindennapjaiba. Ovijuk egyike az ország kilenc Pompás Mesés Óvodájának. Kriszti élménybeszámolója következik:

Ismerkedésem a szenzoros mesékkel január 26-án kezdődött amikor is egy nevelés nélküli munkanap keretében Bogi (a Pompás Napok társalapítója) megismertette velünk ezt a világot. Nagyon megtetszett ez a módszer, ezért úgy döntöttem, hogy nem is várok sokáig, igyekszem minél előbb kipróbálni a csoportomba a tanultakat.

A heti témánk a csíráztatás, hajtatás, hagymás virágok megismerése volt, amihez a Macskacicó mesét párosítottam hozzá. Igyekeztük a fő érzékszerveket megmozgatni a hét folyamán (hallás, szaglás, látás, tapintás), amikhez még az eszközöket is közösen készítettük el/elő.

A hetet azzal indítottuk, hogy gyapjút színeztünk közösen: a színezéshez szükséges céklát közösen daraboltuk és főztük meg. Itt már a kezüket, a látásukat és a szaglásukat is használniuk kellett.

Akik bátrabbak voltak meg is kóstolhatták a megmosott céklát.

Már ezen a napon a gyerekeknek elmeséltem a mesét, ami különösen nagy öröm számomra, hogy emlékeztek a mesére, mivel a tanév első napját is ezzel kezdtük. Lezárásképp arra kértem őket, hogy csukják be a szemüket én pedig mindig egy-egy érzékszervükhöz kapcsolódó kérdést tettem fel (Milyen ízeket éreztél a mesében? Milyen dolgokat tapintottál meg a mesében? Milyen illatokat éreztél a mesében?) A gyerekek fantáziája csak úgy repült eközben, olyan dolgok is eszükbe jutottak (pl. mohát tapintottam, hamuba sült pogácsát ettem) amikre én nem is gondoltam volna, mivel nem mondtuk ki a mesében ezeket, de az ő fantáziájukban ez is megjelent.

Ezután a szaglás játéka következett. 6 illóolajat tettem eléjük, amiket egyesével megszagoltunk, megbeszéltünk, majd végül képekkel kellett párosítaniuk. A feladatok hibátlanul sikerültek, emellett pedig különös örömöt nyújtott számukra.

Kedden a gyerekek az általuk színezett gyapjút próbálhatták ki. Cél a mesében szereplő bokréta elkészítése volt, amiben többféle színű virág is megjelent, így mi is 3 féle színű gyapjúval dolgoztunk.  A gyerekek a tulipán nemezelés technikájával a taktilis érzékszervüket fejleszthették, mind emellett örömöt nyújtott számukra, hogy a mesében szereplő elemet ők maguk készíthették el.

 

 

 

 

 

 

 

Azonban nemcsak „művirággal” találkozhattak és illó olajokon keresztül szagolhatták meg a virágokat. A családok gyűjtőmunkájának segítségével valódi növényeken keresztül is megnézhették a virágok színét, formáját, megfigyelhették növekedésüket és önmaguk gondoskodhattak róluk, locsolással. Ez a projekt nemcsak egy hetet ölelt fel, ugyanis a gyerekek hetekkel később is állhatatosan figyelik a növények növekedését és elvirágzását. Még most is, ha bemegyünk a csoportba érződik a „tavasz illata”.

 

 

 

 

 

 

 

Csatlakozz Szenzoros Mesés Kalandok Facebook-csoportunkhoz!

||||||

||||||