Giriczné Gyányi Marcsi, Pompás Mesés Nagykövet, a MesÉLek-kijátszótér megálmodója és működtetője, most egy nagyon izgalmas minikutatás eredményét tárja elénk. Köszönet munkájáért!

Egyre nagyobb problémát jelent az infokommunikációs eszközök használata a gyermekek körében, egyre több szakember tekinti szívügyének a témát.

Hogy miért probléma ez, és hogyan tudunk ennek keretet szabni, Dr. Papp Melinda kommunikációs szakértő és meseterapeuta mondja el, a vele készített interjúban.

Évek óta kezemben van egy nagyszerű módszer, mellyel a mesélést élményszerűvé, interaktívvá tehetjük, pozitív hozama a különböző képességek fejlődése, mely az interaktivitás számlájára írható.

Ebben a videóban Kollarik-Hegedűs Rita erről beszél részletesen.

A pompás interaktív mesélés során több csatornán keresztül kapcsolódunk a gyerekekhez, ami azért nagyon jó, mert így minden gyermek megtalálhatja azt a formát, ami az ő motivációját felkelti. A módszer áldásos hatása, hogy a megértést is segítjük általa. A mese üzenetét eljuttathatjuk a gyermekhez anélkül, hogy didaktikusan magyaráznánk. Nagy hangsúlyt fektet a módszer a tapasztalásra, az érzékelésre, a beépített mondókák, népi játékok vagy éppen drámajátékok a közösségépítést is támogatják. Ezt mutatom be a következő videóban.

Kíváncsi voltam, hogy milyen széles az a kör, ahol a pompás módszertant alkalmazzák, ezért a Pompás Mesés pedagógusok közösségi csoportjában egy szavazást indítottam. A privát csoport ezen a linken elérhető.

A kérdésem egyszerű volt: ki mely szakmát erősítve alkalmazza  a Pompás módszertant. A lehetséges válaszok közé a szülőket is felvettem, illetve egy egyéb kategória is bekerült.

Összesen 75 szavazat érkezett. Szeretném kiértékelni a nem hivatalos kis mini kutatásom eredményét.

A lehetséges kategóriákra rápillantva egyértelműen látszik, hogy az óvodapedagógusok vannak többségben.  Ez nem csoda, hiszen elsősorban őket szólítja meg a módszertan, majd őket követik a tanítók, tanárok.  Egyre több Pompás Óvoda és Iskolát avatnak a módszer képviselői, és ez reménykedésre ad okot, hogy az óvodába bekerülő gyermekek mesehallgatóvá, majd olvasóvá nevelése ezzel a módszerrel is meg van erősítve.

A tanítókkal egyenértékű százalékban használják a módszert a szülők, ami azért is rendkívül fontos, mert tudjuk, az érzelmi nevelés, a mesék szeretetére nevelés otthon kezdődik.

Szeretettel ajánlom egy lelkes anyuka beszámolóját, pompás tapasztalatait osztja meg írásában.

Az egyéb kategóriába a kommentek alapján a gyermek istentiszteleti, gyülekezeti mesélések, a táborok, és a felnőttekkel való mesés munka került.

A könyvtárosok követik őket szavazatszámban, majd ami számomra meglepő, hogy gyógypedagógusok, fejlesztő foglalkozású szakemberekhez még kevésbé jutott el a módszer, ugyanakkor a tehetséggondozás területén megjelenik. Természetesen a Pompás Napok nem a fejlesztési lehetőséget, hanem az élményszerűséget hangsúlyozza, ugyanakkor pozitív mellékhatásként ez is érvényesül, de akár célzottan is.

A kisgyermeknevelőket nem véletlenül tettem be, de nem meglepő számomra az eredmény, nem őket szólítja meg elsősorban a módszertan, ugyanakkor jó irány lehet feléjük is nyitni, erről saját tapasztalataim vannak. Rendkívül nyitottak, és egyre komplexebb pedagógiai munka folyik a bölcsődékben is.

Mindent összevetve egyre szélesedik a módszert alkalmazók köre, hiszen társ módszertanokkal együtt is, egymást kiegészítve is nagyszerűen alkalmazható.

A mese mindenkié…gyerekeké, felnőtteké, legyen az szülő, pedagógus, könyvtáros, fejlesztő…a miénk!

Giriczné Gyányi Mária