Tavasszal a természet ébredésével életre kelnek a fák, bokrok és más növények, új energiákat érezhetünk a levegőben. A növényeken rügyek pattannak ki, virágok nyílnak mindenfelé, amelyek színei és csodálatos illatai jelzik számunkra a természet újjáéledését. Kizöldül a természet és egyre erősödik a fény. Beindul egyfajta áramlás, kapcsolódunk egyre többet a természettel, a szabadban vagyunk, átélhetjük a szabadságot a levegő frissességében, a mozgásokban, kirándulásokban. Kitágul a tér számunkra.

A mostani írásomban a tavaszi időminőséget kihasználva a levelek, gyógyfüvek és virágok felöl szeretnék közelíteni a mesék és illóolajok világához. Az írásom első felében olyan mesékkel foglalkozom, amelyekben különböző gyógyfüvek és virágok jelennek meg, majd a megemlített növénnyel párhuzamba hozható illóolajról írok néhány gondolatot. Az írás második felében pedig a virágos illatokat a nőiséggel kapcsolom össze, főként a női lét életszakaszai szerint haladva.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a téma fejtegetése során az illóolajok említésénél felnőtt mesecsoportokban gondolkodtam. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ha illóolajokat szeretnénk használni foglalkozásokhoz, a biztonságos felhasználás módját a foglalkozásvezetőnek ajánlott ismerni és betartani, nehogy esetelegesen az illóolajok használatával nem kívánt reakciókat váltson ki a résztvevőknél. Ez mindenkinek a saját felelőssége, amely továbbra is megfelelő felkészültséget és ismeretet igényel, valamint a saját kompetenciahatárok figyelembevételét.

A gyógyító levelekkel kezdve elsőnek nekem a római mitológiából jutott eszembe egy történet, amelyben Plútó beleszeret Menta nimfába mire Perszephoné – Plútó felesége – féltékenységből a nimfát megöli és porait a földbe szórja. Plútó nem tudta visszahozni az életbe Mentát, de maradványaiból növényt sarjaszt, a mentát.

A mentának a jellegzetes édes illata az élénkítő, frissítő és a tiszta gondolkodást segítő hatása miatt jól használható az aromaterápiában. (fontos, hogy alkalmazásuk csak a 6 év felett javasolt) A borsmenta növény és illóolaja nagyon jó szellemi fáradtság, migrén esetén, a szellemre gyakorolt pezsdítő és nyugtató hatásának, valamint bőséges gyógyító tulajdonságának köszönhetően népszerű illóolaj.

Felnőtt mesecsoportomon használtam az alábbi keveréket amikor fáradtak voltak a résztvevők és szerettem volna frissen tartani figyelmüket a foglalkozások során:

Lélegezd be, és teremts helyet az új dolgoknak![1]

• Borsmenta (Mentha x piperita) – 1 csepp
• Édes narancs (Citrus sinensis) – 1 csepp
• Rózsageránium (Pelargonium graveolens) – 1 csepp (Suzanne R. Banks)

Egy másik illóolajat is kiemelnék, amelyet szintén levélből állítanak elő, mégpedig a pacsulit, amelyet Dr. Malte Hozzel „varázserejű növények” nevez egyik írásában. A pacsuli kiváló szorongásoldó és hangulatjavító olaj, a pacsuli illatába beleszippantva megpihenhet a szellemünk és az anyaföldhöz való kapcsolódásunkat megérezhetjük. A „leföldelés” segítheti azt, hogy a külső és belső világunknak egyidejűleg észrevehessük a szépségeit. Támogathat bennünket abban, hogy a világunkat kiegyensúlyozottabban élvezhessük.[2]

Valeri ann Worwood   The fragrant mind című aromaterápiás könyvében az illóolajokat személyiségtípusokba sorolja. Megjelöli az egyes típusok törekvését, leírja az adott csoport jellemzőit. Ezek között megtalálhatjuk a levél személyiségtípusba tartozókat, akiknek törekvése kapcsolatba lépni a környezettel, bölcsességet szerezni. Kreatív, bölcs, újító, intuitív, összpontosító, éleslátó, figyelmes, inspiráló emberek, akiknek a tudás a táplálékuk, meg akarják érteni a világot. Tájékozottak és érzékeny, akiket sok gondolkodás jellemez, távolságtartók és ezért sokszor elfelejtik megtapasztalni az életet. A virágok csoportjába tartozó személyek törekvése pedig a státusz és csodálat, kitűnni a tömegből. Véleménye szerint a virág típusba tartozó személyiséggel rendelkező emberek vonzók, vállalkozó szelleműek, művésziek, energikusak, magabiztosak, szenvedélyesek és érzékiek, akik a tökéletességre törekednek. A gyógynövények törekvése feltétel nélkül szeretni és szeretve lenni. Az ebbe a típusba tartozó emberek szerető, empatikus, jótékony, könyörületes, önzetlen, nagylelkű, bőkezű, gondoskodó, „a föld sói”- típusúak. Segítőkészek és jó szándékúak, nem élnek túl izgalmas életet, de stabilak, szolgálatkészek, átgondoltak, előre tervezők, érdeklődnek más emberek iránt.

A gyógynövények felhasználásának történetére visszatekintve azt láthatjuk, hogy Paracelsus francia orvos Herbarius művében is már találunk utalásokat a gyógynövények felhasználására, a jól ismert  „a fűben, fában orvosság” mondás is tőle származik.

A növényekkel való ősi gyógyítást, a növények gyógyító erejét a mesék is őrzik. A kígyó három levele című mesében található gyógyító levelekről és a Rózsa vitéz című mesében található élő-haló vízről már írtam korábban, most azt emelném ki, hogy a mesékben gyakran gyógyító öregasszonyok birtokolják azt a tudást, hogy valamilyen főzettel, fűvel-fával, élesztővízzel képesek legyenek a gyógyításra.

„A pásztor látta,hogy anyja áll előtte, elpanaszolta neki bánatát, fájdalmának okát. Anyja százféle szóval vigasztalta, próbálta oszlatni bánatát, és megígérte, hogy hamarosan gyógyírt talál sebére. Aztán felment a hegyekbe füveket gyűjteni, hogy gyógyító varázsitalt készíthessen fiának. Száz füvet gyűjtött, varázslatos hatású növényeket, mindent, ami jó a bánat ellen.” A pásztor és a Napszűsz / perui legenda

A levendula című spanyol népmesét már első írásomban is említettem, itt most egy balzsamot emelnék ki a meséből, amivel az ifjú királyfi sebeit gyógyítja szerelme, itt is egy idősebb nő, mégpedig a nagynénje segítségével. „Ekkor a nagynénje azt mondta neki:– Ne sírj, hanem öltözzél fel orvosnak, fogd ezt a palackot, s menj el ide meg ide. Eljutsz a palotába, s ott kéred, hogy engedjenek téged a királyfihoz, aki beteg, hogy megnézd. Amint meglátod, megkened a sebeit egy tollacskával, melyet belemártasz ebbe a balzsamba.”

A levendula a Földanya meleg és védelmező, gondoskodó szeretetét [3]közvetíti, az alsó és felső csakrák közötti harmonizálást elősegíti. Az  illóolajok anyja-nagyanyja, megbékélést ad,  gondoskodó anyai minőség, az egyik legszélesebb körben felhasználható illóolaj. Felvidít, lenyugtat valamint a blokkolt energiákat oldja.

Hagyományainkban a tavaszi ünnepkörből húsvét virágvasárnapján a barkaszentelés és zöldágjárás a tavaszvárást és megújulást idézik. A pünkösdi ünnepkörben a pünkösdi rózsának jut hangsúlyos szerepe a pünkösdkirályné – járásban, mikor a pünkösdi királyné fejét rózsakoszorú díszíti és rózsaszirmokat visz kosarában.

A magyar díszítőművészet gazdag virág motívumokkal rendelkezik. A tulipán a növényi díszítő elemek közül kiemelt szerepet kap, a magyar ornamentika legkedveltebb virága.  Magyar őseink szakrális művészetének is része volt. A nőt jelentette, kifejezhette a nő családi állapotát, korát vagy akár társadalmi helyzetét is. Az alábbi képen szépen követhető, hogy nő minden életszakasza megmutatkozott a tulipán különböző formáiban, a ma született leány-gyermektől(bal felső sarokban) az áldott állapotú anyán keresztül (középen) a elöregedett, őssé váló anyáig(jobb alsó sarokban). [4]

A mesékbe pillantva gyakorta találkozhatunk azzal, hogy valamilyen növény arany minőségében jelenik meg a mesében és segíti a fiatalokat a párválasztásban. Így van ez a Tamás kocsis meséjében is, ahol egy aranytulipán mutatja meg azt, hogy a királykisasszony ki után vágyakozik, kinek a betege lett:

„Én azt tanácsolom felségednek, hogy öntessen egy aranytulipánt, azt tegye ki az udvar közepén egy asztalra, sétáltassa el a tulipán előtt, ahány legény van az udvarában, s amelyik előtt kinyílik a tulipán, annak a betegje a királykisasszony. – Jól van – mondja a király -, nem hinném, hogy így legyen, de megpróbálom. Még aznap öntetett egy aranytulipánt, az udvar közepén kitette egy asztalra, azzal elérendelte mind az udvarbéli legényeket, hogy sétáljanak el a tulipán előtt. Ottan elsétáltak minden rendű és rangú legények, úrfiak s cselédek, s hát, amint Tamás kocsis elsétált a tulipán előtt, abban a szempillantásban kinyílik.”

A rozmaringot is megtalálhatjuk arany minőségében a mesékben. Erre példa A szegény ember szőlője című magyar népmese, melyben egy szegény legénynek sikerül megszerezni az aranyrozmaringot, az aranyalmát és az arany selyemkendőt a templom előtti fenyőszálról, s így el is nyeri a királykisasszony kezét a mese végén. „Na, telt-múlt az idő, egyszer a király mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot.”

A rozmaring illóolaját a friss virágos ágvégekből nyerik, olaja javítja a memóriát és erősíti a belső motivációt, bátorságot és vitalitást ad. Spirituálisan a rozmaring oltalmazó, tisztító, segíti az elménk tisztántartását, a befelé figyelést. A barátságot és a szerelmet szimbolizálja, hagyományosan temetéseken és esküvőkön is égették.[5]

Az arany rózsafa című magyar népmesében arany minőségében pompázó rózsafával találkozhatunk, amely csodálatos illatot áraszt. A mesében két idősebb testvér irigységből elakarja pusztítani a legkisebb testvért úgy, hogy nem adnak neki enni, de egy öregasszony segítségével a lány mégis megmenekül. Az öregasszony jóvoltából egy kecske a szarvain terített asztallal menti meg a lányt az éhenhalástól, s mikor a gonosz testvérek ezt megtudják, elpusztítják a kecskéjét a lánynak. A lány a kecskekörmöket egy rózsafa tövébe ássa el az öregasszony tanácsára, melyből másnap egy arany rózsafa lesz, melynek rózsáját csak a lány tudja leszakítani, s annak királyfinak odaadni, aki a mese végén feleségül is veszi őt. „Ragyogott, fénylett az egész fa. Hát még a rózsái, azok voltak már gyönyörűek, illatuk meg egészen csodálatos volt”

A rózsafa olaj csábító, friss, virágos, csodálatosan fás és enyhén fűszeres árnyalatú olaját a Peruban és Brazíliában őshonos, örökzöld Aniba rosaeodora fának forgácsából nyerik, a növényből készült illóolaj oldja a szomorúságot, szorongást és csalódottságot. [6]

Gyakori növény a mesékben a rózsa. Kezdek egy jól ismert mesével, amelyben a lány apjától rózsát kér hogy azt hozzon neki útjáról hazatérve. A szépség és szörnyeteg címmel már jól ismerhetjük ezt a történetet, de vannak olyan változatai is a mesének amikor a mese címében is megőrződik a rózsa. Benedek Elek gyűjtéséből A rózsa címmel ismert változatban szintén a rózsáé a főszerep, de egy titokzatos rozmaringbokor is megjelenik a mese elején, amit locsolgatni kell a lányoknak, míg az édesapjuk vissza nem tér. „Mondta a másik: – Nekem, édesapám, csak egy rózsát hozzon. Csodálkozott a kereskedő erősen, s mondta a kisebbik leánynak: – No, neked ugyan nem nagy a kívánságod. Hozhatok én rózsát, szebbnél szebbet, nem egyet, de százat. De jól van, ha rózsa kell, rózsát hozok neked. Elbúcsúzott a kereskedő a lányaitól. De hogy szavamat össze ne keverjem, volt két szép rozmaringbokor, s meghagyta a lányainak, hogy azokat este, reggel öntözzék, amíg odajár, mert valahányszor elfeledik az öntözést, mindannyiszor egy-egy ága hervad el a rozmaringbokornak.”

A rózsabokor sárkánya című spanyol mesében pedig azzal találkozunk, hogy a rózsát sárkány őrzi egy kertben. „Hanem ahogy közeledett a palotájához, a fele út táján váratlanul egy kert aljába ért – s ez a kert tele volt rózsabokorral, és valamennyi bokor piros rózsát nyitott!
Megörült a király.”Mégse megyek haza üres kézzel!” – gondolta, s leszállt a lováról, belépett a kertbe, és leszakított egy szál rózsát. De abban a szempillantásban egy sárkány ugrott elő, és rákiáltott:- Mit csinálsz itt!? Ki engedte meg, hogy hozzányúlj a rózsáimhoz?”

Haladva tovább más rózsás mesékkel A rózsa szépe című török mesében három tündér adja a Rózsa nevet a megszületett leánykának. „Sírtában-ríttában egyszerre csak megnyilik a viskó fala és három szépséges szép tündér lány lép ki belőle. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál, a harmadik mellette, úgy lát mindegyike munkához. És íme szép rendben a kis viskó, tiszta nyoszolyában a királylány, mellette meg újdonszült kis lányocskája. A hogy mindennel elkészült a három tündér és indulóban is vannak, oda lépnek egyenként az ágyhoz és elkezdi az egyik:

«Rózsa legyen lányod neve,
gyöngy hulljon, ha sírva fakad».

A második emígy folytatja:

«Rózsa legyen lányod neve,
rózsa nyiljék, ha mosolyog».

A harmadik pedig ezzel végzi be:

«Rózsa legyen lányod neve,
lépte nyomán fű zöldeljen.»

És erre mind a három eltűnik.”

„A rózsa az egyetlen dolog, amit a halálba is magaddal vihetsz, mert nem e-világról való.” – mondja egy ősi perzsa mondás.

 A rózsát a virágok királynőjeként is emlegetik, olaja misztikus, hatása szerteágazó, illata  maga a nőiség.[7] A rügyező rózsa nyílása szimbolizálja a lélek megnyílását az élet virágzását. A rózsaolaj önszeretetre, önbecsülésre sarkall, reményt ad, szembeszáll a belső gyengeséggel, erőtlenséggel[8]. Spirituálisan a rózsa enyhíti a szomorúságot, bánatot, csalódottságot, félelmet, csökkenti a gyászt, gyógyítja és megnyitja a szívet a szeretetnek és szerelemnek. /Várandósok ne használják!/[9]

Mindezekhez még egy utolsó rózsás mesét említenék ki Az Anahakan rózsa meséjét, amiben Sanvel az ifjú kertész termőre fordítja a kiszáradt rózsabokrot, amelyről megtudjuk, hogy ha egyszer kivirágzik, akkor halhatatlanná teszi a kert gazdáját. A mesében Sanvel a rózsabokornak  úgy is mondhatnánk, hogy  „megnyitja a szívét” ha lehet ezt a kifejezést arra használni, hogy meggyógyítja bánatát  egy jól irányzott, megfelelő kérdéssel, mely így hálásan megnyílik és beteljesül.

„Ahogy elhangzott a bűvös kérdés, a rózsa gyökerei közül előmászott egy hernyó: rusnya, visszataszító, fekete hernyó. Sanvel el akarta kapni a hernyót, de odaröppent egy madár és a csőrébe kapta; Sanvel meg akarta fogni a madarat, de ott hevert egy kígyó és elfogta a madarat; Sanvel a kígyó után nyúlt, de lecsapott egy sasmadár és elragadta a kígyót. Sanvel a sas után bámult, és ahogy visszafordult a rózsabokorhoz, látta, hogy éppen akkor hajtott ki rajta egy bimbó, egy friss, kicsike, törékeny bimbó. Sanvel fölujjongott:Ó, rózsa, hát kihajtottál! Köszönöm, köszönöm, megmenekültem – sóhajtott hálásan. És ettől a hálás sóhajtól, ahogy a lehelete a bimbót érte, egyszerre kinyílott, kifeslett az Anahakan rózsa, pirosan, ragyogón, mint az élet.”

Bene Szilvi – Kreatív Selfness
Pompás Mesés Nagykövet, életmódtanácsadó és terapeuta, rehabilitációs és komplex művészeti és meseterapeuta

 

Források:

[1] Aroma Botanica: Aromatica Magazin (6.1-7.4)

[2] Dr. Malte Hozzel Írások a holisztikus aromaterápiáról

[3] Valerie Ann Worwood Aromatherapy for the soul

[4] szentkoronaradio.com/blog/2016/04/04/a-magyar-tulipan-mint-oseink-szakralis-muveszetenek-a-resze/

[5] Gill Farrer – Halls Illóolajok enciklopédiája, Cser Kiadó, Budapest, 2018

[6] Bewit.hu

[7] Elizabeth Ashley: Rózsa – az istenek orvossága

[8] Dr. Malte Hozzel Ember és növény – Egy ősi szövetség

[9] Gill Farrer – Halls Illóolajok enciklopédiája, Cser Kiadó, Budapest, 2018