Dihenné Rucz Erika, Pompás Mesés Nagykövet, a békési Csillagfürt Református Óvoda óvodapedagógusa, az ELMEsék oldal és az Erika bőröndmeséi csoport működtetője.

Békésen a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium Csillagfürt Óvodájában a Viselet napja projektre már hetek óta lázasan készülünk. Pompás mesés óvodaként kiemelt jelentősége van a néphagyományok ápolásának óvodánk életében. Szerettük volna a szülőket is aktívan bevonni, ezért gyűjtőmunkát hirdettünk meg közöttük. Népi motívumokkal díszített textíliák gyűjtésére invitáltuk őket, melyek kiállításra kerültek óvodánk közösségi terében, az aulában. Minket is meglepett az a lelkesedés, ahogyan érkeztek a kincsek. Szépséges, hímzett blúzok, kötények, terítők, szalvéták érkeztek. Népviseletben öltöztetett babákból olyan sok összegyűlt, hogy akár külön kiállítást is lehetne belőlük szervezni.

A csoportokban egész héten gyűltek a népi hímzések, ruha darabok, közben a gyerekekkel megnéztük,  megbeszéltük a motívumokat, összehasonlítottuk egy-egy tájegység motívum kincseit, illetve azt is megtekintettük, hogy a világ népei hogyan öltöznek, az öltözködés alapján is beazonosíthatunk népcsoportokat. Könyveket nézegettünk, beszélgettünk a ruhakészítéshez kapcsolódó népi mesterségekről.

Meséink is, dalaink is, mondókáink is mind a népviseletekhez, készítésükhöz kapcsolódott. Ábrázoló tevékenységekben megjelentek.

A projekt lezáró alkalmát április 26. péntek délután valósítottuk meg. Az érdeklődő családok szép számmal összegyűltek ezen az alkalmon is. Az óvoda vezető, Farkas-Piskóty Boglárka, aki lelkesen támogat minden Pompás megmozdulásunkat, köszöntötte a vendégeket, ezután a Macskacicó népmesét meséltem interaktívan szerepbeléptetéssel. A gyerekek és a vendégek is élvezték , élték a mesét.

A bevezetésben meséltem egy városról, ahol az emberek nem akármiben indultak el otthonról. A férfiak szép vasalt vászon nadrágban, ingben, ezüst pitykés mellényben, Bocskai kabátban, és kalapban; míg a lányok asszonyok pendelyt, rokolyát,  blúzt, lajbit öltöttek magukra, hűvösebb időben vállkendőt terítettek vállukra.  Ennek a városnak a szélén állt egy igen Cifra palota… A mesébe mondókákat, énekeket, táncokat szőttem, melyeket a kolléganőim is velem énekeltek. Amikor a királyfi a sűrű sötét erdőben bolyongott, két óvó néni a háttérben madár sípot és kakukk sípot szólaltatott meg, az erdei hangulat megteremtése, a figyelem fenntartása érdekében. A hatás nem maradt el, a gyerekek szájtátva keresték honnan csendül fel a madárhang.

A mese után a gyermekek a szüleikkel vászon keszkenőt mintázhattak népi motívum nyomdázással. Szép darabok születtek. Azokat, akik elkészültek a kendőkkel, a szőnyegen vártam a Pompás mesekártyákkal. Kiválogattuk, hogy kik szerepeltek a mesében, milyen helyszíneken játszódott. Majd együtt  mesét szőttünk a királylány eltűnt egeréről.

A délutánunk záró eseménye, meglepetés vendége Hevesi Imi bácsi volt, aki kérésünkre ismert, kedvelt népdalokból álló csokrot hozott mindenki nagy örömére. Az estébe hajló program, fergeteges táncházzal zárult. Együtt táncolt gyermek, szülő, óvodai dolgozó. Megtapasztaltuk a Kicsi nékem ez a ház… életérzést, mert a máskor tágasnak tűnő aula hirtelen majdnem szűk lett ennyi vidám, táncos kedvű személynek.

A projekt nagyon jól sikerült. Megéltük közben a néphagyományok megtartó erejét. Köszönjük a Pompás Napok módszerének a szemléletet, mellyel átélhettük ebben a rohanó világban, hogy a közösségben, az összefogásban milyen erők, energiák képesek aktivizálódni.